A CIPŐK KORONÁZATLAN KIRÁLYA

 A vörös talp fogalommá vált az utóbbi években a divat és a cipők szerelmesei számára. Kevés olyan nő van a föld kerekén, aki ne vágyna egy ilyen csodára, hiszen a mester művei nemcsak lábbelik, hanem művészi alkotások is egyben. Christian Louboutin korunk divatiparának egyik legnagyobb zsenije, kifogyhatatlan ötlettárral.


Nem tudom megmondani, hogy én magam mikor váltam rajongóvá, de az biztos, hogy a bakancslistámon szerepel, hogy egyszer birtokoljak egy eredeti Louboutint. Az összes műve mestermunka, annak a bizonyítéka, hogy a divat az igenis művészet is egyben.
A franciák leghíresebb cipőtervezője a hatvanas években látta meg a napvilágot a divat európai fővárosában. Az inspiráló környezet és a három lánytestvére is hozzájárult ahhoz, hogy korán, már gyermekként elkezdjen érdeklődni a cipők iránt. Mindig is csodálattal tekintett a táncosokra, szerinte senki nem tudja úgy hordani a cipőket, mint ők a színpadon. Kamaszként kimaradt a középiskolából és inkább elszegődött Charles Jourdan műhelyébe megtanulni a cipőkészítés alapjait. Huszonnégy éves korában csatlakozott tanoncként Roger Vivier-hez, a legendás cipőtervezőhöz, akinek a nevéhez az extravagancia és a tűsarok feltalálása fűződik.

A Dior egykori tervezőjének szárnyai alatt kezdett kibontakozni a saját stílusa és szellemisége. Majd, hogy eltartsa magát, elszegődött a Chanelhez és az Yves Saint Laurent-hoz dolgozni, arról álmodozva, hogy egyszer majd lehetősége lesz a saját tervezésű lábbelijeit árulni. Végül 1991-ben nyitotta meg önálló üzletét a saját neve alatt forgalmazott cipőkkel. Boltja kiemelkedett a többi közül, hiszen elsőként ő kínálta ingyen kávéval a hozzá betérő vásárlókat, ami ebben az időben még nem volt szokás egyik luxus üzletben sem. Első híres vásárlója a Caroline monacói hercegnő volt, gyakorlatilag neki köszönhető, hogy felfigyeltek munkáira. Cipőinek híre hamar terjedni kezdett, számtalan híresség jelent meg a vörös szőnyegen és a rendezvényeken az ő alkotásaiban. Két évre rá megnyitotta következő üzletét New York-ban, ezt követte számtalan butik a világ minden táján.

Védjegyét, a vörös talpat, amelyet 1998-ban le is védetett, a legenda szerint egy bemutatón találta ki egy hirtelen ötlettől vezérelve, amikor is asszisztense vörös körömlakkjával festette be a cipő talpát. Azóta az összes Louboutin cipő így készül (természetesen már nem körömlakkal), ezáltal messziről felismerhető, hogy a mester keze által készült. Sajnos az ötletet más cégek is magukévá tették, és másolták a piros talpat, lett is belőle per mind az Yves Saint Laurent-nal, mind a Zarával, azonban a bíróság nem ismerte el a francia tervező indokait, mondván, hogy nem lehet kisajátítani egy színt. Alkotásinak többsége minimum 12 cm-es sarokkal rendelkezik, és érdekesség, hogy ő alkalmazta elsőként a napjainkban is reneszánszát élő rejtett platformot, amely jócskán megkönnyíti a nők életét, hiszen ezekben jóval könnyebb a járás, mint egy sima tűsarkúban. Jellemző rá az extravagancia, szívesen alkalmaz különleges anyagokat és mintákat; sőt, gyakran ötvözi is ezeket, így létrehozva valami különlegesen egyedit. Alkotásai között ugyanúgy megtalálhatók a hétköznapi, diszkrét lábbelik, és a művészi, szinte csak vitrinbe való remekművek is. Ihletet az utazásai során merít, szeret eldugott, kevésbé ismert helyekre utazni, hogy inspirációt és ötleteket gyűjtsön cipőihez. Cipőiből múzeumi kiállítást is szerveztek Londonban a közelmúltban, de alkotásai szerepeltek már híres festmények szereplőiként is. Egyik legnépszerűbb darabja a Pigalle, amely már évek óta a tűsarkú cipők non plus ultrája. A kecses vonalú, tűhegyes sarkú, végtelenül elegáns és letisztult darab az évek során rengeteg verzióban és formában napvilágot látott, azonban mindegyikről elsőre felismerhető, hogy ez egy hamisítatlan Louboutin.  A cipők mellett önálló táskakollekcióval is előrukkolt, amely hasonlóan sikeresnek és egyedinek bizonyult. Az ő cipői a legdrágábbak a világon, beleértve az összes divatház és önálló cipőtervező munkáit. Ragaszkodik az extra magas minőséghez, amit szerinte meg kell fizetni, és ebből nem enged. És ha ez még nem lenne elég, a múlt hónapban piacra dobta Rouge Louboutin néven a tökéletes vörös körömlakkot, amelynek színénél csak az üvege csodálatosabb, amit természetesen a legmagasabb sarkú kreációja ihletett.
Összegyűjtöttem pár kedvencemet a hihetetlen mennyiségű kollekcióból, de természetesen a kívánságlistám első helyezettje a klasszikus fekete Pigalle. Utána jöhet a többi.
















8 megjegyzés

  1. Tetszett, szuper poszt lett! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Most találtam a blogodra, és elolvasva néhány bejegyzést, ill. a "magamról" részt, nagyon meglepett, hogy mennyi mindenben hasonlít az ízlésünk, vágyaink és gondolkodásunk.
    Ez jó kis poszt, az én kívánságlistámon is szerepel egy Louboutin, bár teljesen feleslegesen, mert nekem egy 4-5 centis magassarkú is kínszenvedés :-) Te próbáltál már fel ilyen cipőt? Irigylem azokat a nőket, akiknek bírja a lábuk és tudnak menni benne (persze a különféle deformálódásokat és betegségeket már nem irigylem, amit kapnak tőle, lásd Victoria Beckham...)
    Most haladok tovább a posztokkal!
    Üdv: Piffeny

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj de drága vagy, köszönöm szépen ezt a kommentet, feldobtad a napomat :))
      Örülök, hogy rokonlelkekre is találok a blog kapcsán.
      Megmondom őszintén, hogy még sosem próbáltam eredeti Louboutin cipőt, van egy nagyon hasonló kialakítású olcsó változatom, azzal nincs gond járás szempontjából. Megszokás kérdése szerintem, na meg nem mindegy hogy hova hordja az ember. Egész napot abban végignyomni tömegközlekedéssel nem leányálom :D
      Pont tegnap csorgattam a nyálam a Net a Porter-en, 465 euróért már kapható fekete lakkbőr Pigalle, az elég baráti ár. Töröm is a fejem, hogyan tudnék annyit összespórolni és mennyi időbe tellene :D
      Remélem tetszik a blog többi része is, várlak vissza, és kommentelj bátran! :)

      Törlés
    2. A Pigalle ennyibe kerül, igen, nekem is az a modell a nagy favorit / vágyálom / cél! Írtam én is róla, de csak érintőlegesen, egy alapdarabokról szóló posztomban. Idén tavasszal majdnem vettem egyet, de aztán végiggondoltam, hányszor hordanám (összesen, életemben), és az is mekkora kínszenvedés lenne nekem :-), így végül otthagytam.

      Ezek a cipők szerintem nem egész napos használatra, és főleg nem tömegközeledésre valók :-) Én magassarkút csak alkalmakkor hordok, mert nem bírják már a lábaim. Pedig jó 10-12 éve hatalmas sarkakon egyensúlyozva nyomtam le 12 órás műszakokat (nagyrészt állva) a reptéren... de szép is volt :-)

      Nézz be hozzám, ha van kedved. Én tuti jövök gyakran! :-)
      Üdv!

      Törlés
    3. Hétköznapokon már én is inkább a kényelmesebb cipőkre teszem a voksomat, még az ifjúság hevében viszont képes voltam éjjel-nappal 8-10 centikben közlekedni. Nem tesz jót hosszútávon és nem kényelmes. Viszont egy Pigalle...Ő az én Almám :)
      Felfedeztem a blogodat, ott is ragadtam már vagy egy órája, imádom a hangulatot és a képeket, a cicátok valami tündéri :))

      Törlés
    4. Köszönöm! A cicák iránti rajongás és az állatok szeretete is közös bennünk! :-) Gyere máskor is (nálam "csak" heti 1-2 poszt van), én is jövök. Egyébként még azóta is itt olvasgatok (csak közben dolgozom is :-).

      Törlés
    5. Végigolvastalak, mindenképp benézek majd rendszeresen :)

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.