FILMAJÁNLÓ || THE SEPTEMBER ISSUE


Ma egy filmajánlót hoztam nektek, méghozzá egy olyan filmet ami már nem mai darab, de azt hiszem hogy kötelező lenne mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a divat világa iránt. A filmet még 2007-ben forgatták, azonban csak 2009-ben került adásba és bárhogy számoljuk, a forgatás óta eltelt már hét év, tehát semmiképp nem egy friss alkotás, mégis egyedülálló.



The September Issue




A Vogue egy olyan kiadvány, amiről még azok is biztosan hallottak, akik sosem olvasnak divatmagazinokat, hiszen  az egyik legnagyobb presztízsértékkel bíró divatlap világszerte.( Sajnos idehaza nem adták még ki, de a remény hal meg utoljára). 

Az HBO gondolt egy nagyot, és úgy döntöttek, hogy egy dokumentumfilm erejéig bemutatják, hogyan készült el a valaha volt legvastagabb lapszám; ezzel együtt kicsit beleshetünk a kulisszák mögé is és persze a rettegett és hírhedt Anna Wintour is emberi közelségbe került ezáltal. Vagy mégsem?
Nem hiszem, hogy az olvasóim közül ne tudná bárki, hogy ki is az az Anna Wintour, de ha mégsem, akkor azzal kapcsolatban biztosan hallottatok róla, hogy állítólag róla mintázták  Meryl Streep karakterét Az ördög Pradat visel című filmben. A film alapjául szolgáló könyvet pedig a volt asszisztense írta. Szóval nem is annyira állítólag.

Huszonhat éve ül bubifrizurájával és napszemüvegben az amerikai Vouge főszerkesztői székében és gyakorlatilag élet és halál ura a divatban. Ő dönti el, mit fogsz hordani a következő szezonban. Ha azt hitted, hogy a tervezőktől függ ez a dolog, akkor tévedtél. Egyetlen ember van a divatban, aki egy pillantásával emel fel és taszít le bárkit a divat piedesztáljáról. Úgy hívják Anna Wintour. A divat egy vallás, a Vogue a bibliája és Anna a pápája.
Imádom a nőt, mert nem kertel. Az arckifejezéséből ki lehet olvasni minden gondolatát és face to face megmondja ha valami nem jó, de ha dicsérni kell, akkor sem rest. Tudom, hogy divat őt valamiféle vérszomjas diktátornak beállítani és a filmben is úgy vágták a nyitójelenetet, mintha megfagyna a levegő amikor megjelenik valahol de ez szerintem nem így van. Következetes és kőkeményen követel, de amit csinál ahhoz kell is ez a fajta hozzáállás. Ő egyszerűen tudja mit akar és el is éri. Ezért mindenképp elismerés jár neki. 
Ellenpólusként azonban ott van neki a jobbkeze és - szerintem sosem vallaná be, de- barátnője, a tündéri és ölelni való kreatív igazgató Grace Coddington, akinek az életpályája szintén megérne egy misét. Neki könyve is jelent meg, ha valaki tud angolul, akkor érdemes elolvasni. 
A filmben is kitűnik, hogy Grace minden, ami Anna nem: bizalmas, kedves, vicceskedő és olyan mint egy jóságos tündérkeresztanya. Nem mellesleg hihetetlenül tehetséges. És ő is ugyanúgy összetörik mint bárki más, amikor Anna belerondít a munkájába. Mégis, valahogy ő a kapocs a főszerkesztő és a halandók között, mellette Anna is sokkal emberibbnek tűnik. 

A Vogue szeptemberi kiadása különleges, hiszen ekkor gigászi mérettel készülnek, ahogy a filmben fogalmaztak: szeptember a divatvilág januárja. A Vogue volt az első, ami ilyen mennyiségű anyaggal jelentkezett és ez a hagyomány azóta is tart. 
A film gyakorlatilag bemutatja hogyan áll össze a magazin az elképzeléstől a megvalósításig, ott lehetünk a párizsi divathéten, műtermi és európai fotózásokra kukkanthatunk be, láthatjuk hogyan gondolja meg magát Anna egyik percről a másikra, így borítva az eddigi terveket, vagy épp izgulhatunk a lapzárta előtt, mert a címlapfotónak szánt kép pocsék lett.
Nekem az egyik kedvenc részem, amikor az egyik fotózásnál beállítják a filmet felvevő operatőrt, Bob-ot egy kép erejéig és így ő is bekerül a lapba, Anna pedig a kép szemügyre vétele után froclizza a hasa miatt és edzőtermet javasol neki. ( Bob ezek után le is fogyott egyébként). Érdekesek még azok a jelenetek is, ahol Anna a családjával van vagy róluk beszél, itt azért lehull a lepel és látszik, hogy neki sem csak kavics van a szíve helyén. Ez a film elsősorban róla szól, őt szeretné mélyebben bemutatni, a divat és a magazin csak kellékek, de a végeredmény szerintem nagyszerű lett.

Sok érdekes és híres ember is felbukkan a filmben, csak hogy név szerint említsem őket: Galliano, Vera Wang, Lagerfeld, Gaultier, Isabel Toledo, Ghesquière, Oscar de la Renta, Lily Cole, Chanel Iman, Coco Rocha, Patrick Demarchelier, David Sims, Sienna Miller. És még sorolhatnám napestig. Külön kiemelném André Leon Talley-t, aki hihetetlenül nagy forma, imádtam minden jelenetét, főképp amikor komplett Vuitton felszerelésben teniszezgetett.

Summa Summarum: ha szeretnél belesni a divatvilág kulisszái mögé, vagy ha érdekel a magazinszerkesztés, esetleg kíváncsi vagy milyen egy női diktátor, akkor mindenképpen ajánlom esti programnak a The September Issue-t. Idehaza is leadta az HBO, tehát elvileg elérhető magyar nyelven vagy felirattal - én nem találtam meg - de angolul is abszolút érthető, nem bonyolult a nyelvezete és angol felirat az biztosan van hozzá.

Így a végére érdekességként: A 2007 szeptemberi Vogue az akkori legnagyobb oldalszámmal megjelenő lap volt a maga 840 oldalával. Azt azonban nem említik, hogy ebből a 840 oldalból 725 oldal fizetett hirdetés, vagyis reklám volt.
A tavaly szeptemberi kiadás már 902 oldalasra sikerült, amiből 665 oldalra került reklám. Kíváncsian várom a idei kiadást.






2 megjegyzés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.