HOLNAPLÁNY

Rohanó világban élünk. A legtöbbünknek soha elég ideje, nem tudjuk beosztani a 24 órát sem, hogy jusson mindenre. Dolgozunk, tanulunk, az ételt is rohanva faljuk be. Annyira magával sodor a napi rutin, hogy önmagunkról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Berakjuk a vágyainkat és az álmainkat a hátsó fiókba, majd szép lassan el is feledkezünk róluk, így kerülnek örök parkolópályára. 
Az élet annyira hamar elszalad, a kérdés csak az, hogy veled vagy melletted? Sokan, túl sokan megelégednek a langyos pocsolyában üldögéléssel, a bolt- munkahely- Barátok közt Bermuda-háromszögében evickélve. 
Érezted már úgy, hogy rossz helyen vagy, nem ezt kellene csinálnod és nem így? Legyen szó hivatásról, párkapcsolatról, vagy bármi másról. Miért könnyebb a biztos rosszban maradni, mint a bizonytalant választani? Miért félünk? Hiszen csak egyszer élünk, és az idő véges. Majd holnap. Majd hétfőn. Majd jövő hónapban. Ismerős?
Nem szabad várni. Ha valamit szeretnél elérni, vagy valamit változtatni akkor ott, abban a szent pillanatban el kell döntened hogy igen, én ezt akarom. És tenni érte. Minden áldott nap. Akkor is ha nincs kedved, ha fáj, ha eleged van, de legfőképp akkor, ha úgy érzed, hogy neked ez nem fog menni.
Az elején jönnek majd a kifogások, hogy nincs pénz, nincs idő, nincs lehetőség és még cifrábbnál cifrább ürügyek, hogy most éppen miért is nem alkalmas az idő a  változáshoz. Közhely, de nagyon is igaz, hogy mindenkinek arra van ideje amire akarja hogy legyen. Az élet egy csoda, ami hihetetlen élményeket tartogat, de csak akkor, ha megragadunk minden alkalmat, és keressük a lehetőségeket. Hogyha idős korodban visszatekintesz, akkor büszkén mondhasd, hogy igen, én bizony ÉLTEM.
Te mit halogatsz?

11 megjegyzés

  1. Ezt nagyon jó volt most olvasni, kellett. Az egész, amit leírtál ebben a posztban nagyon igaz..

    http://beautyfromregi.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszett, amit leírtál és mindennel egyet is értek. Én igyekszem jól beosztani az időmet, hogy mindenre jusson, mert az életet élni kell. A létezés csak egy állapot, én pedig élvezni szeretném mindazt, ami megadatott nekem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon helyes, ennek kellene lennie a normális életfelfogásnak mindenkinél. Sajnos azt tapasztaltam, hogy mégis mi vagyunk kevesebben, ezért született ez a kis bejegyzés is.

      Törlés
  3. Egyetértek Veled, bár a pénz a mai világban nem feltétlen mondanám kifogásnak, mert ha valakinek az az álma világot lásson, ahhoz kell némi alaptőke, de más értelemben értve amit írtál igenis helytálló. Én is igyekszem élni a lehetőségek szerint, mert sajnos nem lehet elmenni amellett hogy tényleg vannak korlátok. De szívemből szóltál, szóval köszönöm a bejegyzést <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Persze nem ilyen nagy volumenű dologra gondoltam, de példának okáért ha valaki mondjuk szeretne eljutni teszem azt Rómába, de éppen most semmi kilátása rá, akkor is lehet tenni érte. Mindig akad egy kicsi, amit félre lehet tenni egy kis befőttesüvegben vagy a számlán hagyni. Nem kell nagy összegre gondolni, de így akár 1 vagy 2 év alatt összejöhet annyi, amivel már el lehet utazni. Csak sokan hajlamosak a pénzzel takarózni, holott látom, hogy naponta 1000 forint az kijön cigire meg hétvégén alkoholra több ezer. Nem mondom, hogy egy Audira így össze lehet spórolni, de ha akar valamit az ember, akkor megtalálja a módját a dolgoknak :) Örülök hogy tetszett amit írtam :)

      Törlés
  4. "Közhely, de nagyon is igaz, hogy mindenkinek arra van ideje amire akarja hogy legyen."-persze, lehet az alvás rovására is csinálni dolgokat.
    A másik meg, amit Azrailnak írtál, van, hogy nincs pénz, tényleg. Ha azt hiszed, cigire meg piára megy el, burokban élsz. Van, aki tényleg szegény.
    Aki szeretne valamit megtenni, az tesz érte, ha meg nem, akkor az annyira nem is fontos, én úgy gondolom. Az élet sokszor felül is ír dolgokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem élek burokban, tudom hogy vannak igazán szegények is, nyilván ez a poszt nem róluk szól. Az igazi szegények nem cigit vesznek kenyér helyett, de akikről én beszélek, azok igenis. Megmondom őszintén, hogy javarészt a volt munkahelyem ihletett ezzel az írással kapcsolatban. Ott a légkör és a kilátástalan munkakör miatt a huszonévesektől kezdve az ötvenesekig mindenki csak panaszkodott, sírt, rít és sajnálta magát. Nem tudom átadni a hangulatot, de folyamatos volt a panaszkodás és a negatív életfelfogás. Senki, de senki nem vette észre, hogy lehetne a dolgokon változtatni, vagy jobb mederbe terelni az életüket, inkább ültek a pocsolyában és mindenki más volt a rossz. A lényeg, hogy a változásért tenni kell és ha nem tesz érte, akkor ott marad, ahol csücsül éppen.
      Pl huszonéves kolléganőm irigyelt, mert én milyen jól beszélek angolul, majd biztos jól jön az álláskereséshez ha lediplomázok. Mondtam neki, hogy szombatonként reggel járok magántanárhoz, szívesen megadom a számát, abszolút nem drága biztos elvállalja. Persze jött azonnal a kifogás, hogy jaj, őneki szombaton annyi dolga van mindig, takarítani kell meg kutyafüle, hétköznap meg a munka. Ilyenekre gondoltam amikor azt írtam hogy arra van idő amire akarod. Sokan takaróznak olyan indokokkal, ami csak védekezés, hogy ne kelljen tenni valami megerőltetőt.
      Ahogy tudom azóta is ott dolgoznak ezek az emberek és csak egyre rosszabb a helyzet.

      Törlés
    2. A sírás-rívás a magyar specialitás, mert panaszkodni azt kell :) Nekem is vannak élményeim, sosem az rinyál, aki tényleg szegény és tényleg minden megtesz a céljaiért. Az én kolléganőm is mindig húzta a száját, hogyha vettem valami új ruhát, hogy neki ez ennyiért nem is kellene, de azért kellett 50 ezres!! napszemüveg neki, bár pénze az sosem volt, meg ő spórolós. Ezek után úgy döntöttem, hogy nem osztok meg több dolgot magamról, mint kellene.
      A nyelvtanulás meg pont az a dolog, amit nem elég egyszer megcsinálni, hanem szinten kell tartani, sok munka van benne!

      Törlés
    3. Igen, ez is tipikus. Ha te veszel valamit, akkor jézus, már megint költekeztél, ha meg ő, akkor kiad olyan összegeket szarságokra, hogy csak les az ember. Én sem beszéltem sokat magamról, szerintem elkönyveltek a "fura lánynak", de mindegy is :D
      Igen, a nyelvtanulás az sosem hagyható abba, pont ezért ijedek meg tőle sokan. Másik munkatársam lediplomázott nagy nehezen kb. 7 év után, de nem kapta meg a bizonyítványt, mert kellett egy nyelvvizsga. Mit csinált? Elkezdett egy semmire való tanfolyamot, ami még papírt sem adott( webdesigner) egy vagyonért, de nyelviskolába nem ment. Pedig akkor voltak ezek a TÁMOP-os ingyen nyelvtanfolyamok is. Azóta sincs nyelvvizsgája persze.
      Szóval igen, az ilyenekről szólt a posztom azt hiszem :)

      Törlés
    4. Na, én pont elmentem erre a TÁMOP-os ingyen nyelvtanfolyamra, ott esett le az állam, hogy ez bizony csak 90 óra, ami összesen 3 leckét ölel fel és csak kezdő szint van. Jó, mondom, akkor legyen angol, mert el nem kezdem megint a der-die-dast, mert megőrülök. Angolból érettségiztem, gondoltam, jó lesz ez.
      Hát sajnos nem volt jó semmire, csak megismertem pár embert, a tudásomon nem fejlesztett semmit. Egy feliratos filmből többet lehet tanulni.
      Egy magántanár, akit felhívtam, 1 800 Ft-ért tart 45 percet, erre nincs pénzem. 14 400 Ft lenne havonta. Közölte, hogy ő olcsó. Igen, tudom. Hagytam az angolt.
      A mindennapokban néha németül is kell beszélnem, korábban jártam egy aranyos csajhoz, direkt beszélgetni, nem nyelvtanozni, azt szerettem, és mivel ő nem tanár volt, nem is kért annyit, nem kellett nyelvtankönyv, csak pár újság meg füzet, társalogtunk, fordítgattunk cikkeket. Na, annak volt értelme.
      Az nekem is fura, hogyha kell egy nyelvvizsga, inkább megtanul valaki egy eszperantót, aminek soha nem veszi hasznát, miért nem az angolt, ami a csapból is folyik és még tud vele érvényesülni is?

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.