AZ IGAZI CARRIE BRADSHAW - HELEN GURLEY BROWN


“A jó lányok a mennybe jutnak, a rosszak mindenhová”

Ugye mindenkinek ismerős a fenti idézet, kismillió helyen lehetett olvasni, tini lányok százai osztották meg egy időben naponta a közösségi oldalakon, mégis, tudja-e valaki hogy honnan származik ez a mondat? Elárulom: Helen Gurley Brown írta le a Sex and The Single Girl  című könyvében 1962-ben. Igen, jól olvastad, 1962-ben ez a nő fogta magát és megírt egy könyvet, amely alapjaiban rengette meg a nők életfelfogását és helyzetét.


Hogy miért is?

Helen Gurley 1922-ben született egy kicsike Arkansas-i városban. Szegény családból származott, apja meghalt egy liftbalesetben amikor Helen 10 éves volt, anyjával és testvérével pár évvel  később Kaliforniába költöztek. Érettségi után Gurley beiratkozott egy texas-i nőknek fenntartott főiskolára, de egy szemeszter után inkább Californiába költözött és a Woodbury Üzleti főiskolán diplomázott. Néhány rövidebb munkahelyi kaland után elszegődött titkárnőnek, ahol a főnöke hamar felfedezte hogy van érzéke az íráshoz, így  végül reklámszövegíró lett, amivel akkora sikereket ért el, hogy a korai 60-as évekbeli nyugati parton ő volt az egyik legjobban fizetett nő a reklámszakmában. 1959-ben házasodott össze David Brown producerrel ( A cápa, Miss Daisy sofőrje), akivel ezek után ötvenegy esztendeig élt boldog házasságban.
“Ne használd arra a férfiakat hogy megszerezd amit akarsz. Szerezd meg te magad!”


Férje unszolására kezdte el a  könyvét írni egy társszerzővel, amelyet végül 1962-ben adtak ki. Bármennyire is furcsa most elképzelni, de a hatvanas évek Amerikája nem volt még annyira szabad szellemű mint manapság. A házasság egy nőnek szentség volt és életcél. Aki nem volt férjnél bizonyos kor felett, azt bizony már akkor is megszólták. Ez az időszak nagyon érdekes volt,  hiszen itt volt már Marilyn Monroe a buja kisugárzásával, a hippikorszak virágzott a szabad szexet hirdetve, azonban az átlagos amerikai nők pontosan olyan életet éltek, mint a korabeli plakátokon a családanyák. Látszólag tökéleteset.

“Ha nő vagy, elmúltál 30, és még nem vagy házas, jobban teszed ha elmész a Grand Canyon-hoz és önszántadból beleveted magad a mélybe."
Erre jött ez a nő egy polgárpukkasztó a könyvvel és 40 év tapasztalatát összesűrítve megírta, hogy a nőknek igenis joguk van élvezni a szexet, lehet róla nyíltan beszélni és egy nő házasság nélkül is élhet teljes életet, emellett munkájában is érhet el kiemelkedő sikereket.  Mondani sem kell, azonnal óriási szenzáció lett, vitték mint a cukrot, hiszen ezelőtt ennyire nyíltan senki nem mert kiállni a nők szexuális és szellemi szabadságáért. A nők ekkoriban lényegesen kevesebbet kerestek a férfiaknál, hiába volt ugyanolyan a munkakörük és a szex amolyan tabu témának számított.

A könyv sikerei után Helen-t elárasztották a levelek, érezte hogy valami nagy dolgot indított el. 1965-ben végül a Hearst vállalat alkalmazta, és megkapta a jobb napokat is látott családi magazint, hogy kezdjen vele valamit. És akkor, lőn megszületett a Cosmo-lány. Az eladások az egekbe szöktek, a lap struktúrája teljesen megváltozott, pikáns témák és arcpirító képek kerültek a hasábokra. Neki köszönhetjük az első meztelen férfit egy női magazinban: 1972-ben Burt Reynolds feküdt egy szál semmiben az olvasók előtt. Helen nem teketóriázott, arra használta a lapot, hogy az eszméi és az életfelfogása minél több nőhöz eljusson. Megteremtette a világ egyik legmeghatározóbb magazinját és kezdetét vette az új nőtípus hódítása. Az olyan nőé, aki minden el akar érni az életben: karriert, szerelmet, jó szexet, megbecsülést és anyagi függetlenséget.

“A Cosmopolitan feminista abból a szempontból, hogy elhisszük: a nők is ugyanolyan okosak és jó képességűek mint a férfiak; elérhetnek bármit amit csak akarnak. 


Helen egészen 1997-ig volt az amerikai Cosmopolitan főszerkesztője. Közben írt még néhány könyvet és boldog házasságban élt férjével. Miután átadta a székét a fiatalabb generációnak, rendszeresen visszajárt a szerkesztőségbe, annyira szívén viselte a magazint. Élete végéig nagyon ápolt és csinos nő volt, vallotta, hogy elengedhetetlen egy nő számára hogy ne hozza ki magából a maximumot és mindig nagy hangsúlyt fektetett a mozgásra. Két évvel ezelőtt, 90 éves korában halt meg New Yorkban. Nélküle nem lett volna szinglikultusz, nem születhetett meg volna Bridget Jones és Carrie Bradshaw, és valószínűleg nem beszélné meg milliónyi lány a barátnőjével, hogy mennyire nagy csalódás volt a legutóbbi randi az ágyban, vagy hogy nem volt még soha orgazmusa. Nem biztos, hogy mindenki magának vallja a Cosmopolitan közvetítette elveket, nem is kell, de az elismerésre méltó hogy ez a vékonyka, egyszerű lány Arkansasból, csak jött és egymaga letarolt mindent hogy aztán a mi generációnk már önmaga építhesse fel az életét úgy, ahogy szeretné.



 “Remélem meggyőztelek, hogy az egyetlen dolog ami elválasztja a sikeres embereket a nem sikeresektől az a hajlandóság a kemény kemény munkára”

Ha egyetértünk a filozófiával, ha nem, vitathatatlan, hogy Helen egy valódi példakép lehet azoknak, akik nem hisznek magukban. Mert ő már elvégezte a munka nagy részét: ledöntötte az akadályokat a nők előtt, innentől kezdve csak rajtunk áll, mit kezdünk ezzel. 
A könyvből két évvel később készült egy film is Natalie Wood és Tony Curtis főszereplésével, bátran ajánlom mert igazán bájos film, csajos estéhez tökéletes.





1 megjegyzés

  1. Kalandos élettörténet, így leírva olyan, mintha simán mentek volna a dolgai, pedig biztos nem. Nem lehetett egyszerű a könyvét sem kiadatni. A Cosmo régebben biztos remek lap volt, szerintem már nem az igazi, leszoktam a rendszeres olvasásáról.

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.