VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ! || A LEGNAGYOBB BAKLÖVÉSEM

Az érzés, amikor ráfrissítek a blogger listámra és meglátom a milliónyi VKP posztot, az óra meg hetet mutat én meg abban a hitben voltam, hogy még csak egy hét telt el... Hát csodálatos. Szóval kicsit késve, de hozom a posztot.



A mai téma kissé merész és nagyon személyes, éppen ezért sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e egyáltalán a mait, vagy hagyjam, de az az igazság, hogy hiába gondolkodtam az esti zuhanyozásaim közben az életem nagy baklövéseiről, egyet sem tudok mondani, amit megbántam volna utólag visszatekintve.
Nagyon Oravecznórásan hangzik, de ezek a hibák és ezek a tapasztalatok tettek azzá, aki most vagyok. Hálás vagyok minden egyes pofonért és ballépésért, amit az élettől kaptam. És ezt őszintén mondom.
Hogy összetört-e már a szívem mert hülye voltam? Csak egyszer, de akkor nagyon. 
Hogy adtam-e már fel a női tartásomat egy pasi kedvéért? Többször is. 
Hogy csalódtam-e önmagamban? Folyton azt tettem. 
Hogy valóra váltak-e az álmaim amiket fiatalon szőttem? Egy darab sem. 
Hogy csináltam-e hülyét magamból sok ember előtt? Még szép. 
Hogy voltam-e felelőtlen? Számtalanszor.
Hogy bántottam-e meg számomra fontos embereket? Sokszor sajnos.
Mégsem érzem úgy, hogy kudarc volt az eddigi életem, mert nem úgy alakult, ahogy papíron megterveztem 16 évesen. Egy ideig próbáltam követni a sémát, de rá kellett jönnöm, hogy az egy dolog hogy én mit terveztem, de az élet nem tervszerűen zajlik, hanem a véletlenek és a lehetőségek számtalan ajtót nyithatnak ki előttünk, amiről bárki szabadon eldöntheti, hogy belép-e vagy megy tovább egy másik ajtóhoz. 
Szóval nem tekintek úgy a baklövéseimre, mint hibákra, sokkal inkább érzem úgy, hogy több és okosabb lettem általuk. 

Nekiállhatnék sorolni az elmúlt majdnem 28 év baromságait, higgyétek el lenne mit mesélnem, de nem teszem. Utólag visszagondolva minden tökéletes volt úgy ahogy alakult.
Egy dolog van, amit mindig felemlegetek: ha visszamehetnék az időben, akkor sokkal okosabban csinálnám az iskolai dolgaimat. Nem vagyok rá büszke, de érettségi után nagyon ellébecoltam a főiskolát, eleve olyan szakra mentem ami nem az én világom volt, utána még majdnem 4 évnyi ide-oda csapongás volt szakokról szakokra és nem vettem komolyan az egészet.
Végül megjött az eszem, és most már ezt sem bánom, hiszen szerencsére sínre kerültem és bőven behoztam a lemaradást. Tanultam-e belőle? Sokat. Felelősségvállalást és szorgalmat. Azt, hogy minden döntést jól át kell gondolni, és nem pillanatnyi szeszély szerint dönteni. És a legfontosabbat: el kell engedni azokat, akik visszafognak és a rosszat hozzák ki belőlem. Most már azt mondom jó volt ez így. Nem változtatnék az ég világon semmin.



2 megjegyzés

  1. Ezek nem igazi baklövések, ez az élet. Sajnos én is rájöttem, hogy amit tanultam, az nem igazán piacképes. Bár 10 évet a szakmámban dolgoztam, váltani akartam, félig sikerült. Elfogadtam egy másik lehetőséget praktikus szempontok miatt. Azért a tanulást még nem adtam fel, csak idő kérdése, ráadásul ehhez a munkához is kell.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, tényleg nincs olyan, amit úgy igazán nagy baklövésnek gondolok az életemben. Dehol van még a vége... :)
      Az a helyzet, hogy már nem azt a világot éljük, hogy amit tanulsz, azzá leszel. Rugalmasnak kell lenni és kitartónak, no meg mindig késznek arra, hogy újat tanuljon az ember.

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.