DZSUNGELHARCOS TŰSARKÚBAN


Panna vagyok, 28 éves és szingli. Habár nem szívesen használom ezt a szót, mert az utóbbi időben elég pejoratív jelentés társult mellé /lásd: karrierista ribanc aki ruhákra költi a pénzét és a szintén szingli barátnőivel hordába verődve járja a bárokat biovibrátorra vadászva VAGY lúzer, ügyetlen szürke kisegér, aki annyira jelentéktelen hogy a madár se szarja le/
Azonban ezt dobta a gép jelenleg, és már túl vagyok azon, hogy sajnáljam magam. Még régebben a barátnőimmel arról beszélgettünk - nem, nem volt közben a kezünkben Cosmo koktél -, hogy mennyire nincs lehetősége a mi korosztályunknak ismerkedni. Sőt, igazából nemcsak a mi korosztályunk szenved ezzel, de az alig 21 éves barátnőm sem talál magának párt. Pedig okos, női szemmel is dögös és nekem elhihetitek, hogy nem válogatós. (Sőt...Te jó ég, néha micsoda lehangoló jelöltjei vannak!) Őszintén nem is csodálkozom, hogy az emberek inkább megmaradnak a langymeleg, unalmas pocsolyákban dagonyázva, mert ez a párkeresési hercehurca én mondom nektek, hogy nem rózsaszín lányregény, sokkal inkább egy vérre menő dzsungelharc, ahol az óra ketyeg, az életrevaló prédák száma pedig rohamosan csökken.
Most, hogy az egyik legkedvesebb barátnőm 12 év után újra egyedül találta magát a fent említett hadszíntéren, és a kezdeti apátia után kinevezte magát Samanthának, "nem leszek többé kibebaszott Charlotte"felkiáltással, elgondolkodtam, hogy akarom-e beavatni a dzsungel valódi törvényeibe.
Próbaként most beavatlak titeket.



Vakrandi

Krónikus randifóbként a gondolatától is kiver a víz, hogy holmi vadidegenekkel bájcsevegjek órákig, nyilvánvaló szándékoktól vezérelve. Pontosan ezért a vakrandik nálam már rég nem játszanak, pedig volt rá példa hogy lelkes kupidók úgy vélték, hogy a tökéletes férfi számomra az ő ismeretségi körükben leledzik. Néhány kínos óra és még több kínos elutasítás után már eleve nemet mondok még a gondolat felmerülésére is, mert bármennyire is meg van győződve az illető róla, hogy összeillünk, ez sosincs így. Mondok egy példát. Az én zsánerem a hegyek ura típusú férfiember, vagy a másik véglet a látványosan intellektuális fajta szemüveggel. A vakrandim le lett írva ez utóbbinak, erre megjelent egy pocakos, kopaszodó szemüveges egyed, derékig felhúzott kőmosott farmerben. Nem ítélek külsőre, így eltöltöttem vele az életemből nagyjából három órát. Kár volt. A létező összes dologban az ellentétem volt; ha én pirosat mondtam ő kéket, én száraz vöröset mondtam ő édeset, én rockot mondtam ő mulatóst. Érzitek hogy hamvába halt ez már az első percben? Na ő nem érezte, így nagyon undok dolog volt hosszasan és sokszor leépíteni.
Ebből látszik, hogy hiába gondolja valaki hogy jól ismer téged és az igényeidet, ez nagyon ritkán van így. Soha ne bízz egy vakrandiban. Soha!


Buli

A buliban való ismerkedést még zsenge koromban gyakoroltam, de már akkor is éreztem, hogy ez nem az igazi. Közhely, de igaz, hogy nem jó ötlet alkoholos mámorunkban párt választani, mert lesznek pofára esések másnap. Másrészt meg ugye egy lány sem gondolja komolyan, hogy a pasik itt és így keresik a gyermekeik leendő anyját?!
Mostanában, mivel nem járok konkrétan bulizni, általában a tematikus rendezvényeken (lásd szilveszteri buli újdonsült Samantháéknál) próbálnak felszedni nagy erőkkel többen is. Rettentő humoros és kínos szituációk tudnak így keletkezni, mert egyes egyedek már azt is készpénznek veszik, ha egymás után kétszer táncolsz velük Zámbó Jimmyre. Hát ha még többen is vannak, komplett tesztoszteron párbaj tud kialakulni. Egy szó mint száz, buliban ismerkedni olyan, mint feladni az ötös lottót. Van esélyed nyerni, de te is tudod, hogy bazi nagy szerencse kell hozzá.


Spontán leszólítás


Utcán, könyvtárban, kávézóban, vagy bárhol máshol(például Facebookon). Tudom, a filmekben ez baromi romantikus és aranyos szituáció, de térjünk vissza a valóságba és képzeljük el, hogyan reagálunk ha egy rohanós pillanatunkban lestoppol minket az utcán egy vadidegen férfiember, fogkrémreklámba illő 32 fogas mosollyal.(És nem úgy néz ki mint Brad Pitt). Az én első gondolatom az ilyenkor, hogy "nincs apróm baszki és sietnék, ha hagynál". Vagy ha nem nézem koldusnak, akkor megrémülök, hogy megint megtalált egy kettyós és fél szemmel már a menekülési útvonalat keresem. Ha pedig mégis van esélye megszólalni, akkor az estek 90%-ban annyira esetlen/szánalmas/ nagyképű lesz a próbálkozás, hogy arra nincsenek szavak. De ne gondoljátok, hogy eleve elvetem ezt a módot, hiszen hallottam már tündérmeséket megszületni ilyen szituációkból. Szóval hajrá fiúk (ha olvastok), nem minden lány ilyen gyanakvó és cinikus mint én (szerencsére).


Baráti kör/Munkahely/ Iskola

Az elsőhöz persze szükségeltetnek barátok, szóval ha nincsenek ilyenek az életedben akkor ez a pont elég nehézkes lesz. Hasonló a vakrandihoz, csak itt konkrét, kimondott cél nélkül ismerkedhetünk meg szóba jöhető egyedekkel. Az is megtörténhet, hogy egy régóta felszínesen ismert pasin akad meg hirtelen a szemed, és az addig közömbös/utálatos ember hirtelen álmaid netovábbja lesz. Hogy ez mitől történik meg? Nem tudom. Néha elég egy elejtett mondat, egy véletlen érintés vagy csak egy ártatlan összenézés.
Szerintem ez  a legbiztosabb mód, hiszen nincsenek meglepetések, nem teljesen ismeretlen emberrel kell zöld ágra vergődni és ismerkedni.
Viszont ha mégsem jön össze, akkor készüljük fel, hogy sok-sok kínos szituáció lesz a vége, hiszen az élet nem egy Jóbarátok verzió, ahol mindenki mindenkivel gond nélkül kavar.


Társkereső

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amihez már csak a legkétségbeesettebbek fordulnak. Én egyszer regisztráltam fel, egyrészt egy cikkhez kellett, másrészt pedig kíváncsiságból mert meg akartam nézni valakit. Hát gyerekek...Egyrészt megdöbbentem, hogy mennyi ismerősöm van fent, akikről nem is gondoltam volna hogy valaha is itt látom őket viszont, másrészt pedig a felhozatal. Hát, jaj! Az igények felénk az egekben vannak természetesen, de visszafelé már nem működik ugyanez.(A másik oldalról nem tudok nyilatkozni, mivel a fiúkat csekkoltam, de biztos vagyok benne hogy a lányoknál is hasonló a helyzet). A helyesírás le van szarva, a profilfotók java része nevetséges (kocsival pózolós, edzőteremben pózolós, pucéran pózolós, susogós melegítőben pózolós, csajjal pózolós, cigivel pózolós, alkohollal pózolós és a kedvencem: a péniszportré), a beszélgetések pedig  rekordsebesen átcsapnak szexuális irányba. Nem mondom hogy lehetetlen normális embert találni akinek megvan az összes kereke, de erre ne egy hónap után várjunk. És arról nem is beszéltem, hogy a társkeresős ismerkedés következő lépése a vakrandi. Ami a legrosszabb mind közül! Higgyétek el.



És még akkor nem beszéltem a mostanában oly divatos Tinderről és társairól. Mondjuk ezekben vajmi kevés tapasztalatom van, de ha van egy jó sztoritok ne fogjátok vissza magatokat!
Egy szó mint száz, nem egyszerű a helyzetünk, de biztos vagyok benne, hogy a másik nem képviselőinek is lenne miről mesélniük.
 Hogy van-e konklúzió így a végére? Talán az, hogy soha nem szabad feladni, mert én a lelkem mélyén hiszem és tudom, hogy mindenkinek megvan a másik fele. Csak győzzük ép ésszel kivárni és túlélni. Mert ez egy kemény világ.


Nektek van cikis randisztoritok?
Ti hogy ismerkedtetek meg a párotokkal?
Milyen ismerkedési módokat ismertek még a fentieken kívül?






30 megjegyzés

  1. "nincs apróm baszki és sietnék, ha hagynál" hatalmasat nevettem és beleképzeltem magam a szituációba, azt hiszem én is így reagálnék és a menekülési útvonal már kész is, mert ha nem akkor kérdőívezik :D
    Én amúgy a Facebook-nak köszönhetem a páromat, ugyanis felajánlotta neki, hogy legyünk ismerősök és ő bejelölt, "tetszett a profilképed, más volt mint másoké" alapon (nem csöcs- és seggkidobós), én pedig se előtte se utána nem csináltam olyat, hogy ismeretlennek visszajelöltem. Neki igen és életem egyik legjobb döntése volt, ugyanis az első perctől úgy vagyunk, mint akik ezer éve együtt vannak (sokan több éves házasnak hisznek minket) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Akkor egyre jár az agyunk. Ez a Facebookos dolog aranyos, szerencséd volt vele, hogy normális. Én egyszer dettó ugyanígy voltam, visszajelöltem, de soha többet. Komplett pszichopata volt, már utólag röhögök rajta, de akkor...:D

      Törlés
    2. Nem egyszerű az tuti! Engem is találtak meg ilyenek, átérzem, pedig elvileg nem tudnának írni, hát mégis sikerült egy-kettőnek. (Amikor közöltem, hogy van párom, bedühödött és bár kikérve magának, hogy én nem ismerem, ne ítéljek, mondta hogy mi biztos folyton veszekedő,egymás Fb-ját bújók vagyunk... aha szóval ne ítéljünk, hát csak néztem és nevettünk egy jót utólag rajta a párommal) Mekkora állatok vannak és nincs kerítés azon a bizonyos állatkerten! :D

      Törlés
    3. Hát igen. Néha szívesen belátnék az ilyen emberek fejébe, hogy mégis mit gondolnak?! Tudod mi a legrosszabb? Amikor az első pár alkalommal nem is tűnik fel hogy valami nem stimmel vele.

      Törlés
  2. Anyukámmal beszélgettem erről nem is olyan régen, hogy egyetemről/főiskoláról kikerülve az ismerkedés elég nehéz, így nem is csodálom, hogy kitolódott minden (házasság, gyermekvállalás). Szomorú, hogy így alakult, bár nekem nincs ebben részem, én még mindig a "tiniszerelmet" élem, azt hiszem szerencsém volt.
    A nyári gyakorlati helyemen az egyik csaj az "új hús"-t, azaz a frissen felvett srácokat nézte végig, hátha van esélyes jelölt, de meglepődött, hogy igencsak fiatalok voltak. :D Ez is egy taktika, de remélem javul idővel a dolog. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te szerencsés vagy, vigyázzatok egymásra, mert ritka dolog hogy ilyen fiatalom egymásra találjanak az emberek. :)
      Igen, az új hús dolog nekem is ismerős történet, csak az idő előrehaladtával fájdalmas a felismerés, hogy a 20-22 éves fiúkák már nem az én célcsoportom, bármennyire is dekoratívak :D

      Törlés
  3. Hajjaj én ha belegondolok, akkor társkeresőn találtam meg az első hosszútávú partneremet... Igen, ez jó fos egyébként! Soha többet! :D Volt tinderes sztorim, kinn Péterváron, aztán a srácról kiderült, hogy kurvára transzléterezi az angolját és kurvára nem olyan, mint amilyennek mondta magát :D

    És végül a legjobb hely, ahol jó pasikba lehet futni: KONDITEREM :D És most ott sündörgött Ámor ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nem tudom, elképzelem magam ahogy éppen kiszenvedek a konditeremben és egy pasi abban a percben jön rá hogy én kellek neki :D De ez aranyos amúgy, nem is gondolná az ember.

      Törlés
    2. Éppen egyedül voltam a fitness roomban, azt hittem senki sem jár, mert olyan szar :D Erre megjelent ő és beszédbe elegyedtünk... Lassan alakult ki, de jó vége lett ;)

      Törlés
    3. Azért jó tudni hogy van még remény :) Cukik vagytok, mondjuk én már a Follow me képnél sejtettem, hogy lesz ott valami ;)

      Törlés
    4. köszönjük! :)) Nos igen, nem véletlenül voltak a dolgok, aki szemfüles volt, az sejthette a dolgokat :D :)

      Törlés
  4. Nagyon bírom a stílusod és az írásaid! :D
    Én már-már nevetségesen szerencsés vagyok ilyen téren és elképesztően hálás a sorsnak (vagy nevezzük aminek akarjuk), hogy ilyen hamar rám talált a nagy Ő.
    Nem sokkal a 18. születésnapom után találkoztunk a párommal egy nyaraláson, borzasztó nagy véletlen folyamán. Egyébként apukám kollégája jó pár éve és egy faluban is lak(t)unk, de ennek ellenére soha nem találkoztunk azelőtt és nem is ismertem. Idén leszünk együtt 3 éve, idén fogunk együtt lakni 2 éve és 100000000%-ig biztos vagyok benne, hogy életem nagy szerelme. Emberfeletti érzéseket tud kiváltani egy igaz, önzetlen, csodálatos szerelem az emberből. Néha a mai napig el sem tudom hinni, hogy ilyen fiatalon ekkora csodát "kaptam" és egy ilyen fantasztikus emberre mondhatom, hogy a párom, az életem szerelme, a lelkem másik fele. Ennek ellenére nem volt zökkenőmentes a kezdet, mert sok rosszindulatú ember van, de a családom maximálisan támogatott és megtanultam leszarni az emberek fröcsögő, gusztustalan megjegyzéseit. Hiszem azt, hogy valahol mindenkinek van egy párja. Valakire korábban, valakire később talál rá, de igaz a mondás, hogy zsák a foltját... :)
    A mostani fiatalok kapcsolatnak nevezett nevetséges színjátékairól és a "hűségről" inkább nem nyilatkozom, mert írhatnám reggelig a mondandómat, akkor se érnék a végére. A hűség nálam szent és sérthetetlen. Nincs második esély. Na, de nekem ezen nem kell aggodalmaskodnom. :)
    Kitartást kívánok és kereken 0 vakrandit! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, pedig mindig félek egy kicsit ilyen személyesebb posztokat hozni, de örülök hogy tetszik :)
      Annyira jó ilyet olvasni, ilyenkor egy kicsit mindig visszatér a remény, hogy tényleg létezik az, amiben annyira hiszek :) És milyen érdekes nálatok is hogy végig ott volt az orrod előtt, és amikor ideje volt, akkor találkoztatok. Hiába na, nincsenek véletlenek. Sok sok boldogságot és együtt töltött évet kívánok nektek, és mindig érezzetek így ahogy most leírtad :)
      És köszönöm! :)

      Törlés
  5. ÉnisÉnisÉnis!! :D Na szóval, én egy időben szerencsés típus voltam a buliban való ismerkedés terén, mivel így ismertem meg 2 exemet is, közülük az egyikkel 13 hónapot voltam együtt (ami akkor 17 évesen nagy szó volt), a másikkal pedig 23 hónapot. De aztán útjaink szétváltak hol békés, hol viharos körülmények között. A mostani kapcsolatom viszont már 2 éve tart, és biztosan Ő az igazi. Őt egy barátnőm (aki közben már nem az) által ismertem meg, és nagyon bonyolult szituáció volt ez az egész, ugyanis én kapcsolatban voltam akkor még, és nem is sejtettem, hogy a fiú többet is elképzelne velem, mint szimpla ismeretség. De aztán egy nap amikor már hónapok óta egyedülálló voltam és igazából megbántott, elkeseredett és azt hittem soha többé nem bízok meg férfiban, akkor jött Ő, akire nem is számítottam és bizony elmondta, hogy ő az első perctől kezdve odavan értem és szeretne velem randizni. :) A kapcsolatunk azóta is töretlen és nagyon boldog. Nála jobb embert nem is kívánhatnék magamnak.

    Tehát, sosem szabad feladni, mert bizony igaz a mondás, hogy sokszor onnan jön és akkor amikor a legkevésbé várnánk :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óh de édes volt, kivárt amíg szabad lett a pálya :) Még hogy a pasik nem türelmesek! Sok boldogságot nektek! :)
      A buliban ismerkedés fiatalon nem rossz dolog, nekem is született így kapcsolatom, de azért "idősebb" korban ez már nem olyan egyszerű a fenti okok miatt.
      Sebaj, nem adjuk fel :)

      Törlés
  6. De jó kis olvasmányos írás!
    Hallottam, hogy a mostani fiatal nőknek nincs könnyű dolguk.
    Nekem sem volt az, egy rossz lépés miatt, újra ugyanazokat a köröket róttam, ugyanolyan fájdalmasan végződő kapcsolatokat választottam. Míg nem egyszerre ketten is úgy megbántottak, hogy teljesen magamba fordultam, és még az emberekre is csúnyán néztem jó ideig. De nem adtam fel! Felmentem a társkeresőkre és megnéztem a "kínálatot". Ahol nem tetszettek- hasonló leírásúak voltak, mint a tiéid :D, onnan hamarosan el is jöttem, és mentem a következőre. Míg végül kikötöttem a Love-on. Mindig néztem, hogy ki Lávol, ez olyan, mint a FB-n a lájk... Belávolt egy háztetején ülő, határozott, mosolygós pasi, akivel kiderült, hogy egy kerületben lakunk, egy gimnáziumba jártunk. Nos nem volt velem könnyű dolga. Ezzel a az igencsak befordult távolságtartó személyiségemmel. Jól megküzdettem, minden egyes napon...a sok sérüléstől nem tudtam gyorsan haladni, csak lépésről-lépésre. Most már 2 és fél éve vagyunk együtt. Kiderült, hogy úgy összeillünk, hogy nem is választhattunk volna jobban. :D Nagyon szeretjük egymást, és sosem gondoltuk volna, hogy egyszer lesz még egy jó párkapcsolatunk. Szóval nem feladni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ...ja igen a vakrandi...egy nagy csokor virággal jött az első randira a párom. Azt mondta, mivel nagyon távolságtartó voltam, egy lyukas garast nem adott volna azért, hogy ebből a kapcsolatból lesz még valami... :D

      Törlés
    2. Van egy ismerősöm (ő most már jól 50 felett van, akkoriban olyan 46-47 volt), és évek óta megrögzötten társkeresőzött.Azok a sztorik, amiket mesélt, te jó ég :D Az érettebb férfiak sem sokban különböznek a húszas korosztálytól, szóval nem egyszerű egyik eset sem. A lényeg, hogy hosszú évekig tartó társkeresőzés, vakrandizás után végül - amikor már feladta - megtalálta az igazit talán pont a love.hu-n, azóta már összeházasodtak és tök boldogok. Valaki írta erre a posztra hogy ekézem a társkeresőket, pedig dehogy, csak azt érzékeltettem, hogy mennyire nehéz az óriási felhozatalból megfelelőt és normálisat kihalászni.
      Téged jól megtalált a párod szerencsére és még türelmes is volt hozzád, ez ritka :) Még rengeteg két és fél évet kívánok. ( és a virág mennyire stílusos, sajnos nekem még nem volt szerencsém ilyen randihoz.)

      Törlés
  7. A spontán leszólításhoz egyszer volt szerencsém. Nem mondom, bátor dolog, de szerintem elég nyomulósnak kell lenni ahhoz, hogy csak úgy eldöntse valaki, hogy na, ővele ott összejövök. Én nem igazán szeretem az ilyen típusú pasikat. Persze ha van valami előzménye a dolognak, pl minden nap ugyanazon a helyen, buszon stb össze szokott futni két ember, és egy idő után megszólítja az egyik a másikat, az más, annak van egyfajta romantikája.
    Nekem az iskolai ismerkedés sem volt soha a műfajom, valószínűleg a gimi miatt. Mert odáig oké, hogy a csajokkal együtt mustráljuk a felsőbb éves srácokat, de hogy össze is ismerkedjek egyikükkel... ráadásul legalább látásból mindenki vágja a többieket, és minden dráma ezeknek az embereknek a szeme előtt zajlik, legalábbis azoknál a pároknál, akiket ismertem a sulinkban, így volt. Elég bizarr dolog szerintem :) volt valami az egyik évfolyamtársammal, de nem lett igazán jó vége, és nagyon-nagyon örülök, hogy csak kevesen tudtak róla. A munkahely dettó ilyen, akkor már inkább barátokon keresztül, ha úgy adódik.
    Jaj, a buliban ismerkedés... igazából nosztalgiával gondolok vissza rá, nagyon szerettem, pedig sokkal ritkábban jött össze, mint ahányszor nem. Egyszer viszont sikerült felszedni egy nagyon rendes srácot, akivel sokáig együtt voltunk, ráadásul barátok maradtunk. De sajnos igaz, hogy az ilyen alkalmakon/helyeken a pasik borzasztóan tudnak viselkedni. A legcikibb dolog pár hónapja történt, még csak nem is buli volt, a tánctanáromnál voltunk páran, vacsoráztunk, boroztunk meg táncoltunk, és a párjának az egyik barátja rám mozdult, pedig semmilyen jelet nem küldtem neki, csak kedves voltam vele, mint egyik vendég a másikkal. És ez már elég volt, hogy felhatalmazva érezze magát, hogy félrehúzzon és megpróbáljon lesmárolni. Ezt annyira utálom a férfiakban -.-
    Nekem a netes ismerkedés más formában jött be, néhány évvel ezelőttig sokat lógtam egy rocker portálon, nem párkeresési célzattal, csak úgy, jó kis közeg volt, de persze itt is voltak idióta hímneműek. Na mindegy, egyszer ráleltem egy pécsi srác profiljára, akit néha láttam a városban, és mindig jól meg is néztem magamnak :) és ezt meg is írtam neki, nem nyomulásként, csak úgy kedvesen, aztán ebből flört lett, majd hosszas levelezés, végül meg randi, ami kissé ciki volt, de egy klassz kapcsolat lett belőle, nagyon szívesen gondolok vissza rá. Olyan is volt, hogy egy fiúval ugyanerről a portálról barátok lettünk, majd abból lett kapcsolat, hááát... ez amúgy külön téma szerintem, mármint a fiú-lány barátságok vonzalommá-szerelemmé alakulása, tipikusan az a dolog, ami a filmekben állati romantikus, de nálunk nagyon nem volt jó ötlet, visszagondolva pontosan tudtam, mennyire mások vagyunk, mármint abban az értelemben, hogy nem lennénk boldogok együtt, nem is voltunk. De ez az ember rádöbbentett sok mindenre saját magammal és az igényeimmel kapcsolatban, és amikor megismerkedtem a párommal, aki megfelel ezeknek, hamar bele is szerettem :)
    Őt az első egyetemi bulimon sikerült megismerni, még józanul :D akkor még ugyanarra a szakra jártunk és az egyik seniorunkkal jó barátok, szóval eljött vele a gólyabulinkra. Később párszor összefutottunk a campuson, persze véletlenül :), aztán a következő egyetemi bulimon jöttünk össze. Azt mondta, azonnal belém zúgott, amikor leült velem szembe a kocsmaasztalhoz :) ez négy és fél éve volt. És tökéletes.

    A társkeresők meg, na erről anyum tudna oldalakat írni, szegénykém el is van keseredve. Egyszer egy pasi megkérte üzenetben, hogy küldjön neki egy használt bugyit... mondtam neki, hogy fogja fel bókként :D Ráadásul nagyon kevés az olyan tag, aki nem hazudik magáról. Akár kamu kép, akár munka vagy végzettség formájában, de még azok is, akik tényleg párt akarnak találni, és ez szerintem nagyon szomorú.
    Azt hiszem, sikerült kisregényt írnom, bocsánat... oltári jó írás volt, és megihletett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne viccelj, szeretem amikor egy posztomhoz regényt írnak, az azt jelenti hogy érdekeset/ elgondolkodtatót írtam :)
      Gyakorlatilag mindenben egyetértek, én is valahogy így gondolom a dolgokat ahogy leírtad. A leszólítás akkor teljesen rendben van, ha úgymond már látásból ismerjük egymást.
      "De ez az ember rádöbbentett sok mindenre saját magammal és az igényeimmel kapcsolatban"
      Szerintem mindenki életében eljön egy ilyen ember, aki után azt mondod, hogy állj, számot vetek magammal, hogy mire és kire is van szükségem, és abból nem engedek.
      Aztán amikor már ezt letisztáztad, akkor jóval okosabban szűrsz.
      A ti sztoritok is nagyon aranyos, az ilyenektől el tudok olvadni: "Azt mondta, azonnal belém zúgott, amikor leült velem szembe a kocsmaasztalhoz" :)
      Anyukádnak kitartást, az a helyzet, hogy semmilyen korosztálynak nem egyszerű. Mondjuk a használd bugyi az nagyon tré, de igen, felfoghatjuk bóknak is :D

      Törlés
  8. Társkeresőztem én is. 24 voltam, amikor megszakítottam egy 2 éves kapcsolatot, utána jött jó pár pasi. Olyan munkahelyen dolgoztam, ahol könnyű volt ismerkedni. De annyira untam a fölösleges köröket. Hogy most kialakul valami vagy sem, legszívesebben a képébe mondtam volna párnak, hogy soha többet ne keress. De a munkahely miatt nem tudtam őket kidobni, ugye. Egyik este regisztráltam, másnap jött egy levél. Aztán másik. Az elsővel hamar találkoztam, másnap lett volna a másik pasi. Őt lemondtam, kiakadt, maradtam az elsőnél és hozzámentem feleségül. Elsőre szimpatikusak voltunk egymásnak.
    De nagyon sokan írtak nekem, kb. 30-an, normálisak. Nekik ment a ctrl C ctrl V, hogy bocsi, törlöm magam. Egyébként én adtam meg képet is, hosszúnadrágban voltam, pulcsiban, kevés sminkkel, semmi póz, csak álltam a képen.

    VálaszTörlés
  9. Így utólag nem is értem, hogy 25 évesem mi a francnak siettem ennyire :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? Semmiről nincs lemaradva az ember még 30 évesen sem. Nehéz volt megbarátkoznom ezzel, de ez van. De hogy neked mekkora mázlid volt, hogy rögtön az első jelölt ennyire tökéletes volt! Statisztikailag mennyi az esélye ennek? :) Bárki bármit mond, nagyon sokat számít a feltöltött kép, már abból egy csomó mindent le lehet szűrni az illetőről. Ha valaki kirakja a mellét és csücsörít hozzá, az ne csodálkozzon hogy nem feleségük kérik ugye...:D

      Törlés
  10. Érdekes (lett) a fogalma a szingli szónak.
    Egyébként van benne valami amint a fentiekben írtál.
    Az embert sokszor pont olyan emberek találják meg,akikre nem igaz van igény.

    A vakrandiktól én is rosszul vagyok,és hiába mondják sokan ,hogy ne képről ítéljünk,de hát könyörgöm az is ad egy képet-és szerintem igen is fontos.
    A másik meg,hogy nehogy már ő jobban tudja,hogy összeilletek: az ilyen embereknek csak kell valaki aki esetleg horogra akad =/

    A bulis résznél meg csak bólogattam: nekem is számtalanszor eszembe jut hogy mennyi értelme van kocsmákban,meg ittasan ismerkedni?! Nem sok,mert nyilvánvaló aki nagy bulizós,az tuti hogy még pár évig nem mond le róla,szóval komoly kapcsolat kilőve. Lehet én vagyok a gonosz,meg szűk látókörű,de nem bíznék meg egy olyan emberbe aki állandóan bulizni járna.

    Spontán leszólításnál meg dehogynem Aki élt már meg bizarr és szörnyű helyzeteket,abban az emberben tutira kialakul egyfajta defenzív magatartás- ergo menekül és hárít mindenkit akit nem ismer és hozzászól. Nálam is ezek a gondolatok lennének,hogy te jó ég,mit akarhat?, vajon kirabol e?, stb.

    A munkahelyinek se örülnék-mert később ha már vége a kapcsolatnak,akkor necces lesz a helyzet.

    A társkeresők nagy része szar. Én egy helyen vagyok fent,de az nem csak társkereső,hanem bárki használhatja és mondjuk úgy,hogy stílusbeliknek van. Nem mondom,hogy itt nem fordul elő nagy számban őrült,meg gáz fazon,de már sok normális embert megismertem onnan-szóval rossz szavam nem lehet.
    Akinél meg látod,hogy alapból gázos,annak nem is kell válaszolni és jól van.
    A "normális" társkeresőket nem ismerem,de más ismerősöm is számolt be mindenféle negatív dologról és ez szomorú.

    Osztom a véleményed,miszerint mindenkinek van másik fele-csak ciki ha az egy totál másik országban él. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, te maximálisan megérted miről van szó. Engem nem ért eddig szerencsére semmi atrocitás(kopp-kopp), mégis nagyon bizalmatlan vagyok az idegenekkel, mert általában sosincs jó vége annak, ha leszólítanak.
      A buliban ismerkedés még fiatalabb korban elmegy, mert ott nincsenek még akkora elvárások mint mondjuk 30 felé. Nekem is alakult így ki anno kapcsolatom, így utólag csak fogom a fejem miatta, de tapasztalatnak jó volt :)
      A munkahely kényes téma, mert egyrészt sok helyen nem nézik jó szemmel az ilyet, másrészt meg mennyire kínos lehet a helyzet, ha a románc mégsem úgy alakul? Szerintem feszült légkörben senki nem szeret dolgozni.
      Mindenesetre kitartást nekünk, reméljük 50 km-es körzetben leledzik az igazi :D

      Törlés
    2. Abszolúte! Szerintem nem baj ha bizalmatlan vagy; sokkal jobban jársz mintha arccal rohansz a falnak-mert az fáj bizony. Én meg sokféleképp szívtam már meg emberekkel- szóval színes a skála :D
      Jaj igen,ezt is akartam mondani,hogy bulizni fiatalabb korban oké-de egy idősebb nő már nem fog ilyen helyen semmit találni- max csak szexet.... Ez nem saját tapasztalat,de vannak idősebb ismerőseim és jártak egy időbe bulizni rendesen és elmesélték milyen...
      hát igen,talán meg van valahol az igazi-de én már nem reménykedem,elfoglalom magam mással :D

      Törlés
    3. Hallottad felettünk megmondták többen is, hogy akkor jön amikor nem is várná az ember, szóval... :)

      Törlés
    4. Ebben mondjuk igazuk van :D Az életemben többször volt már olyan,hogy vágytam valamire,de csak akkor lett az enyém/akkor következett be mikor nem számítottam rá :D

      Törlés
  11. Nagyon tetszett, amiket leírtál :)
    Én 21 éves vagyok, és valóban az én korosztályomban is nagyon nehéz normális módon ismerkedni. Az első nagy szerelmemet egy discoban ismertem meg 16 évesen, és akkor még én sem hittem volna, hogy több, mint 4 évig fog tartani. Most csak úgy vagyok és sodródom. Bepróbálkozott már régi ismerős, barátnak a barátja, tini-szerelem, srác a vonatról, srác a suliból, de egyik sem igazán jött össze... Kicsit rossz, hogy körülöttem mindenkinek van barátja, barátnője, én meg csak bénázok és magyarázkodom a barátnőimnek, hogy ez sem jött be, de nem baj majd lesz valaki. És gondolom minél idősebb leszek annál nehezebb lesz ismerkedni. Ja és persze annyi szép és csinos lány van, hogy nehéz találni valakit, akinek pont mi kellünk.
    Végezetül pedig: hajrá "szingli" lányok :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett :) Szerintem hamar találsz majd normális fiút, kár ezért magyarázkodni a többieknek. Nem vagy selejtes és nem is szabad így érezned. Nem te tehetsz róla, hogy nem sodort az utadba az élet egy normálisat :)
      Nem mondom, hogy egyszerű, de nem szabad feladni, ráadásul ez a kor a legjobb ismerkedés szempontjából, legalább is nekem így dereng ;)
      Hajrá szingli lányok! :)

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.