VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ! - SZÜLINAPI KIADÁS


Amikor tavaly júliusban jelentkeztem a csapatba az alig egy hónapos kis blogommal, nem hittem, hogy be fognak fogadni, és akkor még álmomban sem gondoltam, hogy ennyi jó blogot fogok megismerni Szilvi kezdeményezése által.
A VKP most egy éves lett, és ebből az alkalomból szabad kezet kaptunk a témákat illetően, úgyhogy ne lepődjön meg senki, ha a lenti linkekre kattintva teljesen más posztokra bukkan.

Hosszas gondolkodás után mi másról is írhatnék, mint az írásról.

Az írásról, ami azóta meghatározó számomra, amióta először sikerült rendesen lekanyarítani az ABC utolsó betűjét is.
Egy bloggernél alapelvárás az írás szeretete, akinél ez nincs jelen, ott meg is látszik előbb-utóbb.
Én elég fiatalon kezdtem az "ipart", alig múltam 11 éves, amikor megkezdtem az első hivatalos naplómat és vele együtt jött a kényszer, hogy minden kínomat azonnal le kell jegyeznem. 
Nemrég akadt a kezembe ez a könyvecske és igazán jókat derültem az olvasása közben, hiszen az amit akkor hittem világfájdalomnak, ma már csak egy mosolyt fakasztó apróság. Gyanítom hogy ez most sincs másképp, remélhetőleg 5-10 év múlva bagatell hülyeségként fogom emlegetni a mostani nyígásaimat.

Semmi nem változott :D

A ronda zöld könyv betelte után folytattam a sort, és még további három naplót írtam tele (a barátaim elnevezték őket az éppen aktuális nagy szerelmeim után: Béla-napló, Jóska-napló, satöbbi :D ---> persze nem így hívták őket, csak az inkognitó miatt, tudjátok), mígnem 2005-ben eljött az én életembe is az otthoni internet (nem siettük el) és onnantól már a világhálón, közönség előtt szenvedtem, örültem, sírtam egészen 2012-ig, és ilyen tartalmas szösszeneteket osztottam meg többek között:


Meglepő módon volt, aki szerette olvasni :D
Így belegondolva, ma már nem vezetnék ennyire nyílt és kitárulkozó naplót, mert nem szégyellek ugyan semmit amit ott leírtam, de ahogy idősödöm, már megfontoltabb vagyok.
Közben folyamatosan érett bennem a gondolat, hogy blogot kellene indítani, de sosem tudtam hogy milyen témában, miről kellene írnom. Akkoriban még nem volt annyira divat itthon szépségblogolni, nekem pedig annyi idősen nem volt önbizalmam ahhoz, hogy az arcom adjam egy bloghoz nyilvánosan.
Szóval nem váltottam valóra soha a gondolatban csodálatos blogomat, pedig utólag belegondolva, simán jó lett volna már akkor is indítani egyet. 

Aztán 2013 nyarán megszületett a Cherchez la Femme béta, ami érdeklődés hiányában hamvába halt. Hiába tudtam, hogy kitartó munka és sok-sok hét kell ahhoz, hogy egyáltalán valaki rákattintson a blogra, 2-3 hónap után már nem voltam lelkes. Sajnos töröltem egy az egyben az egészet, pedig elég jó posztok voltak (csak szerényen), kár, hogy nem tudom ide átemelni őket ( a Louboutin cikk is onnan volt még).

Közben persze az írói álmaimat is dédelgetem, rengeteg elkezdett, be nem fejezett írásom van elrejtve a gépem mélyén, de valahogy ezzel kapcsolatban is úgy vagyok mint a blogolással. Valószínűleg nem jött még el az ideje, így nem találtam még meg a megfelelő témát és hangot. De nem adom fel.

Az írás annyira a szerelmemmé vált, hogy sok kacskaringó után végül online és nyomtatott sajtó szakirányon diplomáztam, úgyhogy papírom is van róla, hogy grafomán vagyok. :)

A többi pedig már történelem, tavaly júniusban újra megpróbálkoztam a blogolással, és akkor kelt életre ez a blog, ami az elmúlt hónapokban rengeteg örömet okozott, tanított és lefoglalt.
Minden percét élvezem. 

Ha kidobnának egy szigetre és csak néhány dolgot vihetnék magammal, akkor laptop vagy toll és papír tuti lenne a listában, mert ha nem írhatok huzamosabb ideig, akkor úgy érzem, hogy megzakkanok. Bármilyen klisés is leírni, de nekem az írás az egyik hobbim. 
És büszke vagyok rá. :)








14 megjegyzés

  1. Van itt véna kérem! Nagyon jókat posztolsz...pont a napokban akartam kérdezni, hogy mikor fogsz írni egy női lapban? Nekem teljesen olyan érzésem van! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nem kértek fel, de a remény hal meg utoljára :D
      Köszönöm!

      Törlés
  2. Isteneim de édes a napló részleted!! :D Én is vezettem kézzel írt naplót és ugyanebben a stílusban kb.; ja és ez a "na hagyjuk" szöveg oltári ismerős :D Nekem is mindig ott volt ^^
    Abban meg külön igazat adok,hogy akiben nincs ott az írás utáni szenvedély,az előbb utóbb kikopik- mert terhes lesz ez az egész dolog neki (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így utólag visszagondolva, azért a szüleinknek áldott türelme volt a kiskamasz meg nagykamasz hülyeségek elviseléséhez, nem? :D

      Törlés
    2. Már amennyiről tudtak :d De így van- áldom őket :D Meg visszagondolva,eléggé sok égő dolgot csináltam :D

      Törlés
  3. Ez nagyon cuki volt. Tényleg nem tudok rá mást mondani. :D Nálunk 2008-ban lett otthon net, szóval mi sem siettük el. :D Én nem nagyon írtam naplót, volt egy személyesebb blogom blogol.hu-n, de töröltem 5 éve. :D Azóta már több blogot is elkezdtem, de idő/érdeklődés hiányában abbahagytam. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :))
      Hát, ha nem megyek fősulira, akkor szerintem még nálunk is váratott volna magára pár évet a net, de hál istenek muszáj volt a Neptun meg a beadandók miatt beköttetni.
      Kár, hogy törölted, tök jó visszaolvasgatni évek múltán az ilyeneket, én nagyon élvezem :)
      A mostanit abba ne akarjátok hagyni, de komolyan! :)

      Törlés
    2. Hát, életem azt az időszakát kb. elfelejtettem, ergo nem volt lényeges. :D Nálunk mi, gyerekek nyomására lett net, mindig a könyvtárba jártam msn-ezni Dáviddal, aztán a húgommal verekedtünk otthon a billentyűzetért. Azóta persze mindenkinek van laptopja. :D
      Abbahagyni nem fogjuk, legalábbis én biztosan nem. :)

      Törlés
    3. Anyu elolvasta a posztot, majd komoly, döbbent arccal rám néz: csak 2005 óta van net?!?!
      Mintha azt írtam volna, hogy kútból húztuk a vizet. Ma már ő többet netezik mint én, pedig akkoriban a számítógépet sem tudta bekapcsolni :D
      Ismerős, én folyton netkávézókban lógtam suli után, nagyon költséges volt :D

      Törlés
  4. A napló részlet nagyon jó. (: Én is nagyon szerettem írogatni, de naplót azt sosem tudtam. :D Mindig belekezdtem és ha egy hétig írtam rendesen, akkor sokat mondok. Úgyhogy csodálom, hogy négy füzetet is ki tudtál "végezni". (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      Van akinek nem megy a naplóírás, eleinte fura volt nekem is, hogy mindent leír az ember, de hozzá lehet szokni.
      A végén pedig már hiányzott ha nem írhattam.

      Törlés
  5. Nagyon tetszett :) Ki NEM írt naplót? :D Elég sok füzetet teliírtam, aztán megsemmisítettem. Aztán dossziém lett, mindenféle kimozdulásról megtartottam mozijegyet, belépőket. Azt is kinőttem, időm is kevesebb lett. Most már a levelezésekből lehetne rekonstruálni az életemet, de mire 4 barátnőnek megírom, mi történt, naplóba már nem lenne kedvem leírni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)
      Nem tudom, én is azt hinném, hogy mindenki írt, de sokszor kiderül hogy nem :)
      Jaj igen, a levelezés nekem is megérne egy misét, tudom miről beszélsz :D

      Törlés
  6. Jaj, nekem is eszembe jutott mennyi naplót írtam régen :D Volt idő, mikor visszaolvastam őket és vertem a fejem a falba, hogy miként lehettem ilyen idióta kis ripacs? XD De a grafomán jellem nálam is erősen megtalálható. Mindig is imádtam írni, az olvasás után a második legnagyobb mentsváram :)

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.