KÖNYVAJÁNLÓ / BÖSZÖRMÉNYI GYULA - LEÁNYRABLÁS BUDAPESTEN

Forrás

Nagyon régen volt már könyvajánló a blogon, ennek nagyon prózai okai vannak: először is az, hogy nem olvastam mostanában olyat, amit említésre méltatnék itt, másrészt pedig azt vettem észre hogy sajnos a könyves posztok nem túl népszerűek. Ezt valahol megértem, elégre nem könyves blogot vezetek, de mivel szerves része az életemnek az olvasás, szeretném ha ez a téma is nagyobb szerephez jutna itt a blogon. 

A bejegyzés apropója pedig nem más, mint a legutóbbi olvasmányom, ami egyszerűen fantasztikusan zseniális volt és nem bírom ki hogy ne ömlengjek róla nektek.
Egy csütörtöki nap a szokásos rutinom szerint nyálaztam át a friss posztokat, amikor is megakadt a szemem egy érdekes címen, méghozzá Tekla Könyvei aznapi ajánlóján, ami aztán annyira magával ragadott,  hogy az egész napomat lázas kutakodással töltöttem. Nagy bánatomra a mű nem jelent meg digitális formátumban és (tudom, csúnya dolog)  kalózverzióban sem találtam sehol. A bánatomat csak tetézte, hogy azonnal befaltam a neten fellelhető ingyenesen olvasható első fejezetet, ami még jobban megerősített abban hogy nekem ez a könyv KELL. Végül a nyuszi kicsit előbb idetojta az ajándékomat, így lett hosszú idő után megint papíralapú könyv a gyűjteményemben. 
És milyen jó, hogy így történt!


Fülszöveg
1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.
Vélemény

Kezdjük először is a külcsínnel. A borítója engem megvett kilóra, nagyon különleges ez az antik fotográfia hatás, ha előveszem a nagymamám sok-sok évvel ezelőtti képeit, hasonló látvány tárul elém. A kép ha minden igaz, akkor a főszereplőt, Mili kisasszonyt ábrázolja. A belsejében a betűk kicsit sárgásabb papírra vannak nyomtatva, és extra különlegesség, hogy minden fejezet tetején egy kis kép található, az egyiken többek között a Lánchidat fedezhetjük fel, míg a másikon két leány ücsörög egy nagy domb (tán a Normafánál?) tetején. Apróság, de nagyon feldobja az olvasás élményét.
Egyedül a tartalomjegyzéket hiányoltam, én szeretem olvasás előtt átnézegetni a fejezetcímeket és azok alapján kitalálni hogy miről szólhat adott rész.


Nem is tudom hol kezdjem. Még sosem olvastam Böszörményi Gyulától semmit, pedig a Gergő és az álomfogók már egy ideje ott van a polcomon, mégsem éreztem késztetést. Sejtettem, hogy jó író, hiszen nem véletlenül lett annyira népszerű, de álmomban sem gondoltam hogy ez az ember egy zseni.

 Minden egyes leírt mondata simogatta a lelkem. Korhű nyelvezettel ír, mégis könnyen emészthető és befogadható módon. Felüdülés volt a sok összecsapott ponyva után szinte szépirodalmi nyelvezettel írt művet olvasni, mégsem volt olyan érzésem közben, hogy száraz és unalmas könyvet tartok a kezemben. 
Úgy gondolom, hogy viszonylag széles a szókincsem, Böszörményi viszont bebizonyította, hogy koránt sincs ez így. Jó szolgálatot tett a sok lábjegyzet, ami egyébként idegesíteni szokott, ebben a könyvben viszont áldás volt. Rengeteg új szót tanultam és kicsit betekintést nyerhettünk a székely nyelvezetbe is. Nagyon vicces volt például az a rész, amikor két székely vert egy harmadik embert,  na ott a kötőszavakon kívül nem sok mindent értettem volna belőle lábjegyzetek híján :) 


A történet nagyon szépen, ívesen épül fel, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését és nem volt olyan rész, ahol unatkoztam volna. Leginkább a leírások tetszettek, mert az írónak különös érzéke van ahhoz, hogy megteremtsen egy világot a fejekben. Láttam magam előtt a korabeli pesti utcákat és épületeket, az elhaladó fiákereket a bennük ülő kalapos naccságákkal és urakkal, de Marosvásárhely leírása is olyan volt, mintha mindig is ismertem volna.  A könyv befejezése után napokig a hatása alatt voltam ennek a kornak, az olvasása közben pedig folyamatosan rákerestem a neten az utcákra, a helyekre, az embereket. Vagy csak szimplán a korabeli fotókra. Ez egy interaktív könyv. 


A könyv főszereplője Ambrózy báró lenne, aki egy amolyan szedett-vedett magyar nemesi Sherlock Holmes-ba oltott Mr. Darcy, azonban számomra ő nem tudta elérni a főszereplő titulust. A szerepe nem volt túl fajsúlyos a történetben, persze nyomozott és segített amikor kellett, de épp csak egy csipetet kaptunk belőle. Nem ismerjük a történetét, a motivációját, a gondolatait és őszintén megvallva számomra nem is lett szimpatikus. Remélhetőleg a második résznél már kiküszöbölésre kerül ez az apróság és Ambrózy bebizonyítja hogy méltó arra, hogy könyvsorozat jelenjen meg róla.

A másik főszereplőnk maga a narrátor, azaz Hangay Emília vagyis Mili, aki már az első néhány oldalnál belopta magát a szívembe, hiszen az esze mellett a nyelve is éles, nem mellesleg pedig korához mérten nagyon bátor természettel áldotta meg a sors (vagyis inkább az író). Ő viszi el a vállán a történetet, és semmitől nem riad vissza annak érdekében, hogy megtalálja a nővérét. 

A harmadik főszereplő pedig nem más, mint Emma vagyis az elrabolt nővér. A regény ugrál az időben, és váltott nézőpontokkal is operál, így tudjuk meg szép lassan a történet végére, hogy mi is történt pontosan a fiatal lánnyal az elrablása után. Nem szeretném lelőni a poént, de örültem volna ha egy kicsivel szebb sorsot szán neki a szerző. 

Rajtuk kívül még rengeteg szereplőt megismerünk, és el sem merem képzelni, hogy mennyi kutatómunka lehetett a könyv mögött, hiszen a felbukkanó emberek 90 százaléka létező személy volt abban a korban, Böszörményi pedig a regényhez költötte kicsit az életútjukat. Vagy hogy őt idézzem: minden egyéb, amit a történetben olvashatunk róla, a fantázia szüleménye.  Felbukkan a könyvben többek között például Jászai Mari színésznő és Tarján Vilmos későbbi bűnügyi tudósító is, de azt is megtudhatjuk, hogy az akkori  rendőrfőkapitány, Rudnay Béla vezette be az ujjlenyomat-vizsgálatot a bűnüldözéseben.

Akit a krimi szál tartana vissza, azt megnyugtatom, hogy nem a hagyományos bűnügyi, nyomozós történettel állunk szembe. Elég hamar kiderül hogy ki áll a történtek mögött, azonban a motivációról és a miértekről a könyv végén sem kapunk válaszokat, ez azt hiszem hogy a folytatásban fog kikristályosodni.

Ifjúsági regényként van besorolva, de véleményem szerint kortól és nemtől függetlenül élvezetes és érdekes lehet bárkinek, hiszen bennem például egy percig sem merült fel olvasás közben, hogy gyerekes lenne.

Egy szó mint száz, új kedvencet avattam. 
Bátran ajánlom nektek, mert bravúrosan megírt, érdekes és tartalmas könyv, ami visszarepít a monarchia édes-bús korszakába, jó sok izgalommal fűszerezve.

Olvass bele ITT


6 megjegyzés

  1. Én is Teklánál bukkantam rá a könyvre, de nekem először "áh, ez is valami magyar ponyva"-hatást keltett, bár a történet meg az alapkoncepció engem is felcsigázott. Ilyen vegyes érzelmekkel kezdtem el én is utána kutatni, hiszen egynek jó lesz a gyűjteménybe, egy unalmas napon majd kivégzem. A cikked után bánom, hogy nincs fent sehol, mert kedvet kaptam a műhöz! Várok még a nyuszira, de most rögtön megyek vissza hajózni a torrenttengerre :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Áh, a ponyvától nagyon messze van. Nem is szépirodalom persze, de mindenképpen egy nagyon jól megírt, minőségi tartalom. Szóval tényleg bátran ajánlom, ismerve az ízlésedet tetszeni fog.
      Szerintem nem fogod megtalálni, én is felforgattam a netet miatta, de erre azt mondom, hogy van helye a polcon. A nyuszi még fogad rendeléseket :D

      Törlés
  2. Nagyon tetszett az ajánlód :) Mindenképpen el szeretném olvasni, főleg, hogy a Gergő és az álomfogók nagy kedvencem <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök, nem fogod megbánni :)
      Ezek után én is nekiállok a Gergő és az álomfogóknak, meggyőzött az író hogy érdemes :)

      Törlés
  3. Nagyon érdekesnek tűnik, mindenképpen felveszem a listámra, már csak időt kell találnom. :) Nálam nem úgy megy a könyvolvasás, hogy minden nap elolvasok x oldalt. Ha leköt a történet, nem nagyon tudok kiszakadni belőle, ezt a főnököm meg nem biztos, hogy értékelné. :D Köszi az ajánlót. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos én sem tudom abbahagyni ha belemerülök, úgyhogy gondolhatod... Ezekből lesznek a hajnalig olvasások :)

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.