INTERJÚ KOVÁCS DOROTTYÁVAL, A CHLOE FROM THE WOODS BLOGGERÉVEL


Elég sok divatblogot követek nemzetközi és hazai szinten is, mégis nagyon kevés olyan oldal van, amelynek a tartalma folyamatosan lenyűgöz amellett, hogy ismeretlenül is kedvelem az írója személyiségét. A Chloe From The Woods az élen jár ebben, pont ezért szerettem volna egy interjút készíteni a szerzővel, Kovács Dorottyával, akinek a munkásságát már az indulás óta figyelemmel kísérem. Rengeteg kérdés gyűlt össze, Dóri pedig volt olyan kedves, hogy örömmel és kimerítően válaszolt mindegyikre.



Hogyan mutatnád be magad egy teljesen idegennek?
Helló, az én nevem Kovács Dorottya, de szólíts csak Dórinak. Ha realista vagy, akkor inkább ne is beszélgessünk, mert akkor számodra én leszek a lány, aki egy másik bolygóról érkezett. Biológiából nem vagyok túl jó, de az összes Wes Andreson filmet oda-vissza kívülről fújom, és a kedvenc időtöltésem a közeli erdőben kószálni a kutyusommal. Telis-tele vagyok álmokkal, és bízom benne, hogy egyszer Párizsban is fogok élni. És mi a te történeted?
                  

Ha csak egyetlen mondattal tehetnéd ugyanezt, akkor mit mondanál?
Helló, Kovács Dorottya vagyok, igyunk meg egy fröccsöt, mit szólsz?





Gyermekkorodban is érdekelt már a divat, vagy ez a szenvedély később jött az életedbe?
Mondjuk úgy, hogy az egész gyermek,- és tinédzser korom egy nagy kísérletezés volt a különböző stílusokkal. Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy már a magzatburokban is divatlapokat olvasgattam. Én inkább az a lány voltam, aki megpróbált lázadni a divat ellen, és aki szívesebben vett fel nyakkendőt és bőrnadrágot, mint rózsaszín szoknyát. Voltam punk lázadó, voltam oldschool, deszkás, alternatív, rasztás, egyszóval elég sok stílusba ,,belekóstoltam” a gimnáziumi évek alatt. Sokszor viccelődtek is velem az osztálytársaim, hogy ,,Dóri, akkor most ezen a héten milyen stílusod lesz”? Akkor ez egy picit rosszul esett, de így utólag szerintem abszolút természetes dolog az, ha valaki kipróbál ezt-azt, mire rátalál a saját stílusára. Aztán az egyetem elejére valahogy túlestem ezen a kamaszkori útkeresős időszakon, és elkezdtem hevesen érdeklődni a divat iránt.


Mesélj arról, hogyan született meg a blog! Mikor és honnan jött az ötlet, mennyire volt kialakult koncepciód?
A blog eredeti neve Chloe Knows volt, ami olyan 2012 körül hozhattam létre. Akkoriban nem nagyon voltak még népszerűek itthon a divatblogok, illetve én sem tudtam pontosan, mit is várok el a blogomtól, és hogy milyen témák lennének érdekesek az olvasóim számára. Két évre rá, 2014-ben neveztem át a régi blogom Chloe From The Woods-ra egy belső sugallat hatására. Pontosan már nem is emlékszem, hogy mi volt a momentum ami hirtelen arra sarkallt, hogy újra vágjak bele, de arra viszont pontosan emlékszem, hogy olyan izgatott voltam akkoriban, hogy napokig nem tudtam aludni a sok gondolattól, ami elárasztotta a fejem… :)


A blogot egy évfolyamtársadról nevezted el, aki inspirált annak idején. Mit szól az igazi Chloe ahhoz, hogy múzsa lett? :)
Haha, valószínűleg nem is tud róla. Igazából az ő nevét – ha jól emlékszem- K-val írták. Kloé. És igazándiból a múzsa szó is egy picit erős kifejezés, inkább a neve hatott rám varázserővel. :)



Mi volt a legnehezebb az induláskor? Érezted úgy valaha, hogy nincs értelme csinálni?
A legnehezebb az volt, amikor először meg kellett szólítanom az olvasóim. Nem tudtam milyen tonalitásban, hogyan, és mit mondjak nekik, és hogy vajon szeretni fogják-e. Rettentően izgultam, aztán hamar rátaláltam a saját beszédstílusomra, és úgy tűnt, ez az embereknek is tetszik. Szerencsére eddig sose éreztem azt, hogy ne lenne értelme csinálni. Ha egyszer ezt érezném, valószínűleg ott lenne vége.

Egy héten átlagosan mennyi időt fordítasz a bloggal kapcsolatos teendőkre?
Egy olyan 20-25 órát egészen biztosan. Főleg mostanában, ugyanis ilyenkor tavasszal annyi minden inspirál, hogy még nagyobb gőzzel vetem bele magam a blogolásba. Hihetetlen, elég csak egy nagyobbat szippantanom a fűszeres tavaszi levegőből, és máris ezernyi dolog jut az eszembe, amiről szívesen írnék, fotóznék.



 Feltűnően összeszedett és igényes, amit csinálsz. Maximalista vagy?
Már-már betegesen. Ha a saját munkámról van szó, egyszerűen még a kákán is megtalálom a csomót. Ez egyfelől jó, mert mindig a legmagasabb minőségre törekszem a saját munkám során, másfelől viszont rossz, mert van úgy, hogy egy cikkel, fotósorozattal rengeteget dolgozok, majd a nap végén mégsem engedem ki a kezeim közül.




Tavaly te lettél a Joy és az F&F közös bloggerversenyének második helyezettje. Mit gondolsz, mennyit tett hozzá ez a verseny ez a blog ismertségéhez? Érdemes a kezdő bloggereknek megragadni az ehhez hasonló lehetőségeket?
Mindenképpen érdemes! Én akkoriban még tényleg nagyon kezdőnek számítottam a hazai blogger szcénában, gondolj csak bele, még fél éves sem volt a blog, amikor belevágtam a versenybe. Pont ezért volt ilyen hihetetlen számomra az egész, álmomban sem gondoltam volna, hogy nekem ítélik a második legjobb divatblog címet. Rengeteg új kapcsolatra szert tettem a szakmában, illetve barátságok is születtek. Például Kittit, a Fashi0n Soul bloggerináját is a verseny által ismerhettem meg, akivel azóta is minden egyes nap tartjuk a kapcsolatot. Észrevettem továbbá azt is, hogy a verseny után felkerültem egy csomó olyan sajtólistára, amelyeken eddig nem szerepelt a nevem. Utána megsokszorozódtak a meghívások, és szépen lassan elkezdtem én is ismerős arcnak látszani a szakmai eseményeken.



Nemrég debütált az első kapszulakollekciód a Marie Anne Design-nal közösen. Hogy jött az ötlet hogy táskakollekciót dobjatok piacra? Egyáltalán, mi kell ahhoz, hogy alig egy év alatt ilyen messzire jusson valaki?
Fantázia! De viccet félretéve, szerintem alapvetően mi magyarok nem nagyon merünk nagyot álmodni. Túlságosan is két lábbal a földön járunk, és hajlamosak vagyunk inkább ellenérveket gyűjtögetni, mint cselekedni. Egy teljesen hirtelen jött ötlet vezérelt a táskakollekció kitalálásában, és másnap már Annamarival, a Marie Anne Design alkotójával ötleteltünk, hogy hogyan is lehetne megvalósítani. Három hónapra rá ott álltam az első saját bemutatómon a Monoban, és csak mosolyogtam, és nem hittem el, hogy ez valójában megtörténik. Sokszor úgy érzem, hogy van bennem egy titkos motor, amit kifejezetten az ötleteim megvalósításában nyújt segítséget. Ha valamilyen ötletbe beleszeretek, a belső motorom addig zakatol és hajt, ameddig el nem érem a kitűzött célt.



Érkezett néhány negatív visszajelzés amiatt, hogy a kollekció darabjai kecskeszőrből készültek, a blogod pedig a természettel való szimbiózisra épít. Mit gondolsz ezekről a kritikákról?
Borzasztóan bántott a dolog. Egyfelől mert nem éreztem jogosnak a rágalmakat, másfelől pedig elszomorított az, hogy valakinek tényleg arra van ideje és energiája, hogy eljöjjön a blogomra (a negatív hozzászólók nem tartoztak az olvasóim közé) csak azért, hogy egy laza kommenttel a földbe tiporjon rengeteg befektetett munkát és értéket.


Várhatunk a jövőben egyéb Chloe From The Woods kollekciókat?
Ha kollekciót nem is, de valamivel úgy is elő fogok rukkolni hamarosan. Már van is egy ötletem, de az még titok… ;)


Melyik a kedvenc szetted az eddig megjelentek közül? Miért?
Hát ez igazán fogós kérdés! Általában mindig a legújabb a kedvencem, hiszen az képviseli a legjobban az aktuális hangulatomat és időjárást. De ha tényleg ki kellene emelnem egyet, akkor a pöttyös ruhásat emelném ki, ahol egy sárgás mező kellős közepén állok. Azért az a kedvencem, mert szép emlékek fűződnek ahhoz a naphoz…




Sokan azt hiszik, hogy a blogvilág egy csillogó, színes buborék, tele pezsgővel és ingyen cuccokkal, de nem mindig van ez így. Te tapasztaltál már bármilyen negatívumot a blogos pályafutásod során?
Sajnos ez elkerülhetetlen, kiváltképp itt Magyarországon. Igen, valóban ahogy mondod, a legtöbb esemény tele van pezsgővel és ingyen cuccokkal, de mindezekhez csak olyan áron juthatsz hozzá, ha el tudod viselni a ,,kolleginák” szúrós és lenéző tekinteteit. Mert hogy ez a szakma baromi öntelt és irigy. Ami azért vicces, mert egy ilyen kicsi országban, egy ilyen kicsi szakmában szerintem inkább támogatni kellene egymást, mintsem abban a hitben ringatni magukat, hogy hollywoodi szupersztárok vagyunk. Szerintem ez nevetséges és egyben szomorú.

Szeretnél előbb-utóbb főállású divatbloggerként dolgozni? Egyáltalán, meg lehet élni ebből idehaza?
Nézd ez az, amit nem tudok. Eddigi tapasztalataim alapján én azt mondanám, hogy kizárt, hogy valaki ebből fenn tudja tartani önmagát. De van, aki azt csicsergi, hogy azért a top magyar bloggerek már szépen meg tudnak élni szimplán a blogolásból…Nagyon szeretem a munkámat is, és munkaórák után a blogolást is. Abszolút balanszban van az életem jelenleg, ennél többre pedig mire vágyhat az ember?



A civil életedben marketinges vagy egy nagy szoftvercégnél. Mit csinálsz, ha éppen nem blogolsz és nem marketingeskedsz? Van valami hobbid a divaton és az íráson kívül?
Nem is tudod elképzelni, mennyire kevés az az idő, amit nem marketinggel vagy blogolással töltök… itt napi szinten egy-egy óráról beszélünk, ami kvázi ,,szabadidőnek” fogható fel. Nos, ilyenkor igyekszem elrohanni edzeni, hogy érezze a kis testem is hogy élek, vagy a szerelmemmel és a barátaimmal töltöm ezt a kevéske időt.

Hogyan tartod karban az alakod? Sportolsz valamit rendszeresen?
Sajnos nincs időm rendszeresen sportolni, pedig nagyon jó lenne. Jelenleg annyit teszek magamért, hogy egy héten 1x lenézek az edzőterembe, viszont akkor mindent beleadok. :)




Hogy fogadta a környezeted, hogy blogot írsz?
Szerencsére mindenki nagyon támogató körülöttem, úgyhogy nem panaszkodhatok.


Köztudott, hogy a párod elismert zenész, az Ivan & The Parazol gitárosa. Hogy viseli egy ízig-vérig Rock ’n’ Roll lelkületű férfiember, hogy a barátnője fő hobbija az öltözködés, amit még alaposan dokumentál is? :)
Ó, azért Őt sem kell félteni, Máté is nagyon szeret öltözködni, és szerintem abszolút egyedülálló és vagány stílusa van.  Nem hiába az én barátom…:)



Van olyan ember, aki inspirál akár a stílusával, akár a lényével?
Elég sok ilyen ember van, de maradjunk most a blogger szcénánál. Kelli Murray neve sokaknak ismerős lehet, ugyanis mindig minden lehetséges helyen megemlítem, hogy mennyire szeretem, és hogy mennyire példaértékű számomra az élete: http://www.kellimurray.com/blog/


Vannak kedvenc külföldi vagy hazai bloggereid, akiket rendszeresen követsz és nekünk is érdemes rájuk figyelni?
Természetesen nekem is vannak kedvenceim! Lássuk csak…a külföldiek közül a nagy kedvencem Kristina Bazan, a Kayture bloggere, a már említett Kelli Murray és Blair Eadie, az Atlantic-Pacific bloggerinája is teljesen lenyűgözött a Grace Kelly-re emlékeztető klasszikus eleganciájával. Itthon nehéz objektív maradni, hiszen nyilván azok a kedvenc itthoni bloggerináim, akikhez a szívem is húz. Kitti, a Fashi0n Soul bloggerinája például szerintem nagyon tehetséges, és kitűnő anyagokat készít. Fifty Pairs Of Shoes Vivi blogja is nagyon közel áll hozzám, illetve a Larinne blogot is gyakran csekkolom. 


Mit gondolsz, mennyire stílusos nép a magyar?
Van még hova fejlődni rendesen, de azért én abszolút látok egy pozitív változást. Mióta betörtek kishazánkba ezek az újhullámos kávézók, bárok, azóta mintha az emberek is mernének egy picit egyedibbek lenni. A nyugati kultúra egyre jobban teret hódít itthon, és ez nyomot hagy a magyarok stílusán is. Szerintem van rá esély, hogy pár év múlva Budapesten is stílusosabb, egyedibb emberek fognak járni-kelni.



Sok ruha az aktuális trendeket követve, vagy kevés darab, de egyedi és minőségi?
Sok egyedi és minőségi, egyértelműen! ;)


Mit tanácsolsz a kezdő vagy feltörekvő (divat)bloggereknek?
,,Stay Hungry. Stay Foolish”- sose elégedjenek meg a jóval, törekedjenek a legjobbra, fedezzék fel a bennük rejlő különleges tehetséget, és merjék megmutatni a világnak. Tegyék egy igazi feledhetetlen élménnyé a blogukat, és különböztessék meg magukat a többi blogtól. Ne akarjanak egyik napról a másikra 20K olvasót, fogadják el, hogy ez bizony egy hosszú út. Ha ezt elfogadják, garantálom, hogy a világ legélvezetesebb utazásában lesz részük. ;) 


Köszönöm az interjút Dóri, remélem a jövőben lesz lehetőségünk fröccsözni, bioszból én sem voltam jó, úgyhogy témák biztos lesz! :)

Ti pedig látogassatok el a blogjára ha még nem tettétek, inspiráló és gyönyörű képek várnak benneteket, érdekes írásokkal körítve.








4 megjegyzés

  1. Őszinte leszek. Nem hallottam vagy olvastam eddig erről a blogról, de most rákattintottam és egy ideig elnézelődtem rajta. Nekem ez túl mű. Jobban szeretem az emberközelibb, egyszerűbb, nem ennyire megcsinált és túlspilázott blogokat, képeket. Egy átlag ember nem néz ki a nap 24 órájában makulátlanul, ha tetszik a bloggerináknak, ha nem. Illetve nagyon sok ember a munkájából kifolyólag nem teheti meg, hogy úgy öltözködjön, mint egy divatmagazinból kipattant modell. Nem mindenki ül irodában, sőt... Ez nem kifejezetten ellene irányul, mert sok ilyen bloggal találkoztam már, amit aztán ki is ikszeltem a fentebb említett művi okok miatt.
    A lényeget pedig megragadom, mert az Ivan & The Parazol-t imádom. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ízlések és pofonok, ez természetes :) De azért képzeld el, hogy ha egy divatblogger nem úgy állna kamera elé, hogy nem klappol minden rajta. (Ja, nem kell elképzelni, kishazánkban tucatszám vannak ilyenek...) Nekem ez a blog azért tetszik igazán, mert látszik hogy Dóri rengeteg munkát fektet bele, a szettek mindig hibátlanok (pedig eléggé más a stílusom de még így is tetszenek) és nála például nem láttam még olyat, hogy téli mínuszokban szandálkában és egy szál semmiben pózolna. (Ez a herótom, amikor bloggerek évszaktól függetlenül random felvesznek akármit). Persze értem, hogy mire gondolsz, de úgy sejtem ő sem makulátlan külsővel rohangál a 24 órából 24-ben, de említette hogy perfekcionista, így érthető ha a blogon mindig tip-top :)

      Törlés
  2. Nem vagyok rendszeres olvasója, de ismerem a blogot, és tényleg nagyon igényes, amit Dóri csinál :) Nem vagyok annyira érdekelt a divat blogok terén, de ezt most jól esett olvasni, érdekes volt :)

    VálaszTörlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.