VIGYÁZZ, KÉSZ, POSZTOLJ! - EGY BLOGPOSZT SZÜLETÉSE


Imádom az ilyen bennfentes infókat megosztó posztokat, jó egy kicsit bekukkantani a függöny mögé és meglesni, hogy mások hogyan blogolnak. A laikusok számára úgy tűnhet, hogy ez a világ legegyszerűbb dolga, hiszen csak kitalálod, leülsz, megírod és kész is; az olvasók dőlnek, a cégek versengenek érted (opcionálisan a könyvkiadók), te meg pózolsz a glossy magazinokban 220 W-os mosollyal és interjút adsz a "Hogyan valósítsd meg az álmaidat" típusú cikkekhez.
Aha, a mesékben...
A szomorú igazság az, hogy a blogolás korántsem ilyen egyszerű és gyors sikerrel járó dolog, sokkal inkább türelemjáték, kreativitást fejlesztő foglalkozás és egy komplett másodállás, csak éppen nem kapsz érte egy kanyi vasat se'. Aztán hosszú évek múlva, kitartó és rendszeres minőségi tartalom gyártása esetén ESETLEG, ha a csillagok is úgy állnak, lehet az ember olyan szerencsés, hogy országosan (el)ismert blogger lesz, aki már meg tud élni a hobbijából. 
És elhangzott a kulcsszó. A blogolás egy hobbi. Míg egyesek siklóernyőznek szabadidejükben, mások a kertészkedésben élik ki magukat, vagy éppen csoportos táncórákra járnak, addig a grafománok nagy valószínűséggel blogolni kezdenek.
Mégis, a blogolás kicsit más mint a többi, hiszen bár nem munka (a munka számomra az, amiért rendszeresen, havonta pénzt kap valaki. Az ingyen cuccokból nem lehet lakni meg enni ugyebár...), de legalább annyira oda kell tennie magát az embernek, mintha egy másik állása is lenne. Nem könnyű ez, és sokan feladják félúton, mert nem tudnak erre elég időt szánni.
Szóval nem, a blogolás nem heti egy órás tevékenység. Aki erre adja a fejét, az előbb-utóbb szembesül ezzel.

Amikor elindítottam a Cherchez la Femme-ot, akkor még én is laikus voltam és azt gondoltam, hogy pikk-pakk összedobok egy posztot, esetleg fotózok néhány képet hozzá vagy még jobb: keresek a neten és ennyivel le van tudva a napi történet. Hogy mekkorát tévedtem! 
Íme, így készül egy poszt nálam:


A TÉMA

1. Kitalálok egy csomó témát előre, ezeket jól lejegyzem, majd pedig hetekig hozzájuk sem nyúlok mert nincs kedvem megírni. Van olyan piszkozatom, ami már 11 hónapja vár befejezésre. Egy tucat ilyet már ki is töröltem. Viszont vannak olyanok is, amiket nagyon meg kellene írnom, és már szinte lelkiismeret-furdalást okoz, hogy még mindig nem sikerült teljesíteni.

2. Látok egy képet, olvasok egy fél mondatot valahol vagy csak eszembe jut valami bagatell hülyeség amit továbbgondolok és ott azonnal meg KELL írnom. Általában így készül a posztjaim 80 százaléka. Nem vagyok egy tervezgetős típus, bármennyire is szeretnék az lenni. És nem mellesleg általában ezek a legnépszerűbb cikkek is a blogon. (Például az alacsony lányokról szóló cikk - ami a legnézettebb eddig - témája egy Lady Gagáról látott fotó miatt ugrott be).

AZ ÍRÁS

Mindig is ösztönös tehetségem volt az íráshoz (már ha szabad ilyet mondani), soha nem tervezek, nem írok vázlatot, sem piszkozatot. 
A folyamat olyan egyszerűen zajlik, hogy leülök, ölembe veszem a laptopot és elkezdek írni, a szavak meg jönnek egymás után, mivel a fejemben már a téma kitalálásakor összeállt az egész. 
Mégsem mondhatom, hogy ez egy rövid folyamat, mert kényszeresen perfekcionista vagyok, emiatt vagy ezerszer átolvasom a szöveget, hogy minden stimmeljen. Ennek ellenére még így is sokszor marad benne elütés vagy akár kisebb helyesírási hiba is (ebben is tutira lesz). Továbbá írás közben gyakran elkalandozok, megnyitok egy új fület a böngészőben és ott ragadok, vagy csak kimegyek valami miatt a gép mellől és hopp, máris 2-3, de sokszor 4 órán át készül egy poszt. Ezen változtatni szeretnék, mert így nagyon ritkán van kedvem nekiállni egy második posztnak, hiába lenne rá adott esetben időm. Mindig a szöveget írom meg előbb, a képeket utána illesztem be.
Forrás
A KÉPEK

Vegyük először a könnyebbik esetet, mint például ez a mostani bejegyzés is. Google, kulcsszó begépel, majd pedig válogat. Ez nagyjából negyed órás művelet, nem nyom sokat a latba a poszt készítésekor. Ha sok képet kell keresnem (mint az alacsony lányos posztnál), azzal bizony el tudok szöszölni, hát még ha össze is kell szerkeszteni! A Polyvore képek készítése szintén időigényes, így ne írja le senki azokat a bloggereket, akik esetenként "csak" ilyennel jelentkeznek. Rengeteg meló van benne!
Én nagyon szeretek saját képekkel dolgozni, no meg a témáim nagy százaléka meg is követeli ezt. A kezdetekkor a mobilommal fotóztam és valamiért úgy éreztem, hogy kell filter a képeimre. Mondjuk úgy, hogy nem az volt a legjobb fotós korszakom... Idővel azonban rengeteget inspirálódtam és olvastam a témában, így a kezdetekhez képest sokat fejlődtem, de még mindig elég gyenge a dolog. A fényképezés úgy megy nálam, hogy kitalálom a témát, kivárom a napsütést (Délután 4 és este 7 között jut a lakásba a legjobb fény. Igen, télen szívás van...), előkészítem a terepet majd pedig lövök vagy 50-60 képet, amiből jó esetben 1-2-t ítélek jónak. A kiválogatás után jöhet az utómunka: átméretezem és ha kell, akkor machinálok a színekkel (sminkeknél, swatchoknál és lakkoknál sosem!).
Ez nagyjából 1-2 órát vesz igénybe, attól függően hogy kell-e vele még szöszölni. Mostanában sokszor előfordul, hogy nem tetszik egy kép sem, akkor másnap (ha van időm és/vagy kedvem) újrafotózok.

VÉGSŐ SIMÍTÁSOK

Abból nincs sok, mert szinte folyamatosan nyomom minden bekezdés után a preview gombot, kicsit kényszeres vagyok, de inkább menet közben formázok, mint utólag. Előnézetben könnyebben észreveszem az elírásokat és a hibákat is. Ilyenkor rakom be a linkeket és a hivatkozásokat, ha vannak. Amikor késznek ítélem, akkor gyorsan felcímkézem a posztot, beszúrom az aláírást, még egyszer átnézem és kilövöm az éterbe. 



Végül néhány jellemző momentum egy blogger mindennapjaiból:

- Eszedbe jut egy remek téma, de sem eszközöd, sem alkalmad lejegyezni, persze mire lenne már elfelejted.
- Rohadtul nem jut eszedbe semmi téma, amit szívesen megírnál. Minél inkább rágörcsölsz, annál nagyobb hülyeségeket találsz ki.
- Eszedbe jut valami szuper, erre 1 óra múlva látod, hogy valaki épp akkor posztolta ki pepitában.
- Egyáltalán nem érzed furcsának, hogy a hűtő tetején elrendezett kompozíciót fotózol egy létra tetején állva. Képes vagy bármilyen helyen fényképezni, csak jó fény legyen!
- Rendszeresítesz egy asztalt, amit a napfénytől függően cipelsz magaddal az erkélyen át a szobákon keresztül a konyháig is akár. Fééény!
- Minden tárgyra elkezdesz úgy nézni, mint potenciális fotóháttérre- vagy dekorációra.
- Irigykedve nézed a Pinterest fotókat, ahol tip-top lányok tökéletes külsővel, Lakáskultúra címlapra illő környezetben írják a blogukat.
- Ellenben te általában kinyúlt mackóban vagy pizsi alsóban, zsírosodó hajjal és lepattogzó körömlakkal a morzsás ágytakarón fetrengve alkotsz.
- Vannak napok, amikor csak úgy özönlenek a szavak, máskor meg egy tőmondatot sem vagy képes értelmesen leírni.
- Utóbbihoz gyakran betársul a gépelni elfelejtés is, vagyis egy szót sem tudsz leírni elütés nélkül. Na ilyenkor kell hagyni a dolgot aznapra a fenébe.
- Azt gondolod, hogy tökéletes posztot írtál, néhány hónappal később visszaolvasva csak egy facepalmmal jutalmazod magad.
- Imádod magad visszaolvasni.
- Statisztikát vezetsz a statisztikáról.
- Sosem vagy megelégedve a blog sablonjával. Vagy épp a képeddel. Vagy a bemutatkozással. Folyton azon agyalsz, hogyan lehetne szebb.
- Kezdő bloggerként, amikor egy másik blogger tőled "inspirálódik":

- Megedződött bloggerként, ugyanez a szitu:


Ha még több blogolással kapcsolatos posztra vagytok kíváncsiak, akkor olvassátok el ezeket is!

















15 megjegyzés

  1. Ezek a jellemző momentumok nagyon is ott vannak a szeren :D Kajak telitalálat és szerintem nincs olyan blogger akinél ezek nem fordulnának elő :D
    S abban is egyetértek,hogy végső soron akárki akármit mond,ez egy hobbi és nem kellene rágörcsölni a dolgokra,mert megérződik az íráson.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, valóban, szerintem is mindenki ezeket éli át így vagy úgy :)

      Törlés
  2. Nagyon jó poszt lett. Nálam annyi a különbség, hogy én először a képeket rakom be és utána írom meg a szöveget. Ilyenkor, ha ránézek a képre, akkor sok minden eszembe jut még pluszban, vagy csak simán eszembe jut, hogy mit is akartam írni. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az sem egy rossz taktika, most hogy mondod, sokszor van hogy a képek beszúrása után még kibővítem a szöveget, mert eszembe jutott még valami :)

      Törlés
  3. Zseniális válogatás a blogger mindennapokból c:

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszett! Főleg az utolsó rész! :D Viszont jelzek egy minihibát, szerintem az elején az W akar lenni a 220 mellett, ugyanis 220 Wattos, mint Voltos a mosoly, nem? :D Nem vagy fizikai zseni, javíts ki, ha tévedek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óh köszi! :D Hát mit szépítsek, fizikából én sem voltam topon, amúgy Wattot akartam írni, nem tudom miért lett Volt belőle.

      Törlés
  5. Nagyon vicces, főleg a vége. De a watt meg a volt az két külön dolog :D Bár a 220-szal kapcsolatban a volt szokott eszembe jutni, ha már áramos a hasonlat, de ha a mosoly fokmérőjét akartad írni, hogy mennyire fénylik, akkor inkább watt. Mint a villanykörte fénye. De nem szekálásnak írom, mert imádom az ilyen posztjaidat, remekül megírtad.
    Azért az 50-60 képen leesett az állam, tényleg ennyit kattogtattok? Szeretek képeket nézegetni, ha ennyi képet csinálsz, akkor simán mehet 15 kép is egy sminkről vagy lakkról :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, szerintem engem is ez zavart meg, de most már tudni fogom, köszönöm. És nem veszem szekálásnak természetesen :)
      Örülök hogy tetszett, én is szeretek ilyen témában írni. Lehet, hogy a profibbaknak kevesebb kép is elég, de nekem (meg ahogy olvastam a többieknek is) kell ennyi, mert ebből is nehéz kiválogatni néhány normális darabot, mert egyik életlen, a másik sötét, a harmadikba belelógott valami nem odavaló, stb... Olyan is van, amikor készül 5-6 tök ugyanolyan, azokat felesleges lenne közölni. De volt olyan is, hogy csak minimálisat fotóztam és tök jók lettek, de ahhoz isteni szerencse kell (a következő posztomban például ilyen lesz, ott kb. 15 kép lett és mindegyik jó).

      Törlés
  6. Fellélegzek ilyenkor, hogy nem vagyok egyedül! :D Bár nálam kiegészül még pár- talán sajátos- lépéssel az egész. :D A pinterest képek engem is kis irigységgel töltenek el, ezért próbálok oylan környezetet kialakítani, mikor írok. Magyarán elpakolok az asztalról, hogy leglaább rendszerűség legyen rajta. És míg zavarja valami a szememt addig nem tudok írni. :D És nálam beválik, hogy hazajövök és még tip-top kinézetem van (nem a mackó naci és a kócos haj), és így valamiért az írás is jobban megy. Talán ott is önbizalmat adna a kinézet? :D
    A másik, hogy várok a megfelelő fényekre és addig elfoglalom magam. Majd 5-6 körül olyan lendülettel kelek ki az ágyból-mert hát elfelejtettem a fotozást, hogy a földre esek és közben azt kiabálom hogy a FÉÉÉÉÉNY! És szaladok öszeszedni a cuccokat. :D Ha szerencsém van pont időben szaladok ki, ha nem akkor úgy jövök vissza hogy nem töltöttem fel a gépet. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dehogy vagy egyedül, szerintem mindannyian ezt éljük át :) Ez okos döntés, hogy úgy állsz neki írni, hogy le sem vetkőzöl, az otthonról dolgozóknak is ajánlják, hogy öltözzenek fel reggelente csinosba, mert állítólag úgy sokkal produktívabb az ember mint pizsiben vagy kajafoltos pólóban. Én hazaérve mindig alig várom hogy "lenyuszuljak" sajnos, de majd kipróbálom a módszert.
      A fotós dolog ismerős, én is gyakran későn eszmélek, vagy éppen ha minden adott lenne, pofán csap a technika. :D

      Törlés
  7. Úgy látom, a dolgozószoba-mítosz nem csak engem üldöz. :) Mindig azzal hárítottamk hogy majd, majd, majd ha lesz saját otthonunk, és lesz benne egy külön szoba, vagy legalább egy elkülöníthető sarok... Most már bőven lenne hely, de valahogy még mindig nem tudom rávenni magam. Azt már kipróbáltam, milyen az ebédlőasztalnál írni (el sem hiszem, hogy ilyen felnőtt nő lettem, hogy van saját ebédlőasztalom – még ha padlásról mentett, ütött-kopott holmi is :)), de valahogy nem és nem, hívott vissza a kanapé sarka. De hát nem is tudom, miért csodálkozom. Harmincéves vagyok, és alsós korom óta nem dolgoztam íróasztalnál – a házikat, majd később a beadandókat is mind az ágyon gubbasztva írtam. Szerencsére az olvasókat sem nagyon érdekli, hogy tipp-topp dolgozószentélyben vagy morzsás takarón született-e az iromány. :)
    A facepalm is ismerős. Nemrég töprengtem azon, hogy van-e egyáltalán fejlődési íve a blogomnak, hiszen még mindig ott tartok, hogy heti két-három cikket írok, azt is egyre nehezebben sajtolom ki magamból. Aham, csak most már nem nagyon állok meg 1000 szó alatt, és amikor visszaolvasva látom, hogy az elején háromsoros vackokat is kiraktam bejegyzés címén, amiket most még a vázlat szekciómban is kevésnek tartanék (tartalomban és stílusban egyaránt)... na akkor jön a facepalm. :P Meg a virtuális vállveregetés, hogy igen, azért van fejlődési ív. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ömm, visszaolvasva, ez kicsit morbidul hangzik, mert nyilván dolgoztam íróasztalnál, egész nap íróasztalnál dolgozom a munkahelyemen. :) De itthon – házi, beadandó, írás, netezés, bármi – nem és nem. :)

      Törlés
    2. Ne is mondd, én sem voltam soha asztalnál tanuló típus, anyum hülyét kapott tőlem amikor vagy az ágyon, vagy a földön hasalva talált a füzetek között. Most is van csuda íróasztalom, szerinted használom? Dehogy...:) Van étkezőasztal is. Egy időben ott írtam, de visszaszoktam a kanapéra én is. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni, te sem meg én sem leszünk igazi Pinterest lányok /bár a kanapés fotók, takaróval, bögre teával is hangulatosak,nem? :) /
      Ha ez megnyugtat, szerintem is van fejlődési íved, határozottan. Évek óta olvaslak, és szerintem remekül megtaláltad a hangod és a világod, ráadásul egyre tartalmasabb bejegyzéseket írsz, szóval ne aggódj :)

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.