KOPIPÉSZT



Ugye mindannyiunknak megvolt az élmény óvodában, amikor az aktuális legjobb barátnő a katica csoportból ugyanazt a pöttyös lambada szoknyát vetette meg anyukával amit te kaptál hosszas könyörgés után szülinapodra, ugyanazzal a játékkal akart éppen akkor játszani amikor te játszottál vele, és egyik napról a másikra ugyanaz lett a kedvenc színe mint neked, pedig mielőtt te elárultad volna, hogy a zöldet szereted, ő megrögzött rózsaszínmániás volt? Nem jó élmények ezek, és hiába a remény, hogy az óvoda elhagyásával megszűnik a jelenség, sajnos sokan kénytelenek konstatálni, hogy az utánozás bizony nem korhoz kötött, sőt, minél idősebb vagy, annál zavaróbb a tény, ha másokat a kelleténél jobban inspirálsz.

Azt tudjuk, hogy gyerekkorban az utánzás fontos, hiszen a gyerekek ennek segítségével tanulják meg az alapvető dolgokat, ez segíti őket a szocializációban. Talán emiatt is furcsa, ha ez a cselekvésforma erősen jelen van valaki felnőttkorában is, hiszen ez valahol azt jelenti, hogy az illetőnek nincsen kiforrott személyisége, önálló stílusa, saját világképe és véleménye, magyarul valamilyen oknál fogva képtelen volt rátalálni a saját identitására, ezért másokét, - olyanokét, akik valamiért imponálnak neki - "lopja" el és adja el a környezetének sajátjaként.


Mivel nincs két egyforma ember, van akit kevésbé zavar, ha egy ismerőse vagy barátnője utánozza, míg másokat a kezdeti türelem után a világból is ki lehet kergetni vele. Ha belegondolunk, valamilyen szinten ez elismerés is felénk, hiszen azt jelenti, hogy valamit jól csinálunk. Az más kérdés, hogy huzamosabb idő után meglehetősen bosszantó lehet. De nézzük is, milyen fajtái vannak a kopipésztelésnek. (Van ilyen szó? Ha nincs, akkor most megalkottam.)


A leggyakoribb eset, ami már az ovi óta kísért minden lányt: a külső másolása


Egy ugyanolyan ruha a legjobb barátnőddel még mókás is lehet. Egy ugyanolyan ékszer is belefér, hiszen közel sem biztos hogy ugyanakkor és ugyanúgy fogjátok hordani. Ezek normális dolgok, főleg ha közeli kapcsolatban álltok és őszintén meg tudjátok vitatni, hogy egyikőtöket sem zavar, ha néha ugyanaz tetszik meg a boltok polcain. 
Ismerek azonban olyat is, akit az állítólagos barátnője rendszeresen, tetőtől talpig másolt. El sem tudom képzelni az érzést ami ezzel járhat, főleg ha a környezeted szerint csak túlreagálod és a végén még te leszel üldözési mániás. Nehéz ezt másoknak megmagyarázni, hiszen te látod csak az apró jeleket és te tudod csak, hogy miről beszéltetek x nappal ezelőtt.
A külső másolása nem feltétlenül negatív dolog. Sokunknak még imponál is, hiszen divatot diktálni bizony kevesen tudnak, és az a tény,  hogy valaki követendőnek tartja az öltözködésünket/hajviseletünket/sminkünket könnyen legyezheti a hiúságunkat. Ha mégis zavar, akkor egy beszélgetéssel rá lehet vezetni az illetőt, hogy számunkra ez kellemetlen és esetleg lehet segíteni neki, hogy rátaláljon a saját, egyedi stílusára, hiszen lehet, hogy csak nem tudja mi áll jól neki, ezért utánoz bennünket.


De mi a helyzet akkor, ha valaki a személyiségünket, a beszédstílusunkat, a poénjainkat, az ötleteinket,  a történeteinket, vagyis tágan értelmezve a szellemi termékeinket másolja?



Régen, egy messzi-messzi galaxisban volt egy barátnőm, akiről azt hittem, hogy az egyik legjobb. Aztán sok év után kiderült, hogy mégsem, de nem is ez a lényeg. Ő egy igazi Copycat volt: soha semmiről nem volt önálló véleménye, általában olyan dolgokat hangoztatott, amiket előzőleg valakitől hallott, jól elraktározott, majd pedig kicsit kiszínezve, saját gondolatokkal esetleg enyhén fűszerezve újra előadott. Ez egy idő után odáig fajult, hogy attól sem riadt vissza, hogy a jelenlétünkben előadja másoknak a velünk (egy harmadik barátnőnkkel és velem) történt eseményeket, tőlünk elhangzott véleményeket, gondolatokat sajátjaként. Persze ha szóltunk neki, akkor furfangosan kimagyarázta és a végén még mi éreztük magunkat sz@r embernek.
Azóta sem értettem meg mi volt ennek az oka és mi haszna származott belőle.
Feltűnési viszketegség? Kisebbségi komplexus? Az egyéniség teljes hiánya? Tudja a fene, de már nem is érdekel, mert időben felismertem, hogy az ilyen embereket amilyen hamar csak lehet, le kell építeni, mert romboló hatással vannak a személyiségre. Persze ha ragaszkodunk hozzá, akkor lehet próbálkozni a megbeszéléssel, hiszen mégiscsak barátok lennénk, de arra készüljünk fel, hogy személyiséget nem árulnak a Bershkában sem polcon, sem sztenderre akasztva, így ez nem lesz olyan könnyű menet mint a fenti eset, hát még ha el sem ismeri hogy probléma van!


Nem sok minden lehet kellemetlenebb, mint amikor egy barát vagy közeli ismerős próbál meg úgy tenni, mintha ő mi lennénk, de rossz hír, hogy lehet még fokozni: ha egy kvázi idegen "tisztel meg" bennünket a másolással.



Példának okáért jöjjön mondjuk a blogolás szemszögéből a dolog. Amikor elkezd az ember blogolni, akkor jó esetben a saját szellemi termékét bocsátja közszemlére. Ötletelés, fotózás, írás, promotálás, magyarul elég sok befektetett munka áll egy-egy ilyen bejegyzés mögött (na jó, ez mögött pont nem), így érthető módon piszok bosszantó, amikor a rendkívül szűkös magyar bloggertársadalom egyes tagjai úgy gondolják, hogy mit nekik a befektetett meló, viszik az ötletet, a képeket, legrosszabb esetben az egész posztot, hiszen dolgozzon akinek hat anyja van, ha lemásolni könnyebb!
Gondolom nem csak egy blogger nevében írhatom azt, hogy a legnagyobb öröm, amikor egy olvasó visszajelez, hogy bevált neki egy termék amit ajánlottunk, vagy megkérdezi, hogy hol vettük ezt a cipőt vagy azt a ruhát, esetleg segítettünk neki valamilyen problémával kapcsolatban. Ezek csudajó dolgok, hiszen ez lenne a blogolás lényege: segíteni, eligazítani, tippeket adni, megmutatni bevált termékeket és megosztani egymással a tapasztalatokat és gondolatokat.
De az, amikor egy ember a saját népszerűségének növelésére használja fel mások ötleteit, na annál szánalmasabb dolgot el sem tudok képzelni!  Nagyon szembetűnő ám, hogy ha rátekintünk a feedly-re, és felfedezünk egy ugyanolyan címet/témát/bekezdést/szófordulatot amit előző nap mástól már olvastunk vagy láttunk egyszer. (Itt most nem a tesztelésre kapott termékek posztjaira és nem a pinterestposztokra és hasonlóakra célzok). Ez a fajta utánzás nem legyezgeti egyetlen normális blogger hiúságát sem, azt garantálom. Ez a fajta utánzás a legrosszabb mind közül, főleg ha valaki rendszeresen csinálja. Egyszer még megesik, de többször...nevetséges.
Merjünk már egyediek lenni ha blogolásra adtuk a fejüket, és csináljuk rendesen, mert mondatokat, fotóbeállításokat és témákat lehet utánozni, de az intelligenciát, humort, íráskészséget és stílust szerencsére nem. Ezek vagy vannak, vagy nincsenek. Ha az utóbbi igaz rád, akkor mint blogger, megszívtad kiscsillag, akárhány követőt is vettél magadnak.
Ha pedig miket "tisztelnek meg" a másolással, akkor nem tudok jobbat tanácsolni, minthogy veregessük meg a saját vállunkat, kacagjuk egy nagyot és másnap írjunk/fotózzunk egy még jobb posztot. Mert egyetlen ember van, akinél minden nap egy kicsit jobbnak kell lennünk, ez pedig saját magunk! Az utánzók meg loholjanak csak a sarkunkban, előbb-utóbb úgyis összeesnek az erőlködéstől.
És a végére egy internetes bölcsesség, ami  egy mondatban fogalmazza meg a konzekvenciát erről az egészről:





Volt már valaha ilyen, vagy hasonló tapasztalatotok?
Hogyan kezeltétek?










Képek: Pinterest

22 megjegyzés

  1. Megszívtad kiscsillag muhahahhahaaa :DDDDDD Egyetértek minden szavával, remélem nincs konkrét példa mostanság rá, és nem emiatt született a poszt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennyire lesarkítva mint a posztban, esetemben nincs konkrét példa ( persze azért tudnék mesélni), viszont az utóbbi időben több blognál is észrevettem hasonlót sajnos. Már régóta érlelődik a téma, most meg volt is kedvem megírni :) Örülök hogy tetszett!

      Törlés
  2. Nekem abból van elegem, hogy a munkáimat másolják amiből élek. A színösszetételeket, a fotóimat, ahogy tálalom a dolgaimat. És néha úgy érzem, hogy más jóval sikeresebb ezzel, pedig én a hülye lelkiismeretes és alapos, mindenben odateszem magam, hogy mindenki meg legyen elégedve. Ez néha egyenesen bosszant! Így aztán vannak dolgok, amiket egyszerűen nem is teszek láthatóvá, egyedi dolgokat csak a vevőimmel tárgyalok meg, mert nincs kedvem viszontlátni az ötleteimet. Hála a jó égnek olyanok keresnek meg, akik sejtik, hogy van tehetségem... :D Én csak úgy akartam sikeres lenni, ha ismerem, és tudom a technikákat...de nem értem el azt a sikert amire vágytam, és valószínű nem is fogom. De ettől függetlenül boldoggá tesz a munkám. A belső harcomat meg nem adom fel! :)) Még az is lehet, hogy teljesen másba fogok...
    Egyébként meg milyen blog az amit másolt szövegekből építenek fel?! Tiszavirág életű lesz.... Akinek nincs saját identitása az a másét lopja, csakhogy ilyen álszemélyiséggel nem sokra viszi.
    Itt említeném meg Valóvilág Dávidot, aki az előző 6. szériában volt. Hihetetlenül idegesített a szövege, aztán rájöttem, hogy egyáltalán nincs saját véleménye. Állandóan homályosan fogalmazott, vagy kerülgette a témát ha megkérdezték valamiről. Na így vigye valaki sokra. Bocsi de én valóságsó rajongó vagyok, minden ilyen marhaságot megnézek, mert érdekel az emberek természete. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Abba bele sem merek gondolni, hogy a munkád (vagyis a megélhetésed forrása) lenyúlása milyen szar érzés lehet. Nem tudom pontosan, hogy mivel foglalkozol, azt igen, hogy otthon dolgozol, ebből sejtem hogy valami kreatív téma lehet. Azt meg soha ne mondd, hogy soha, nem tudhatod mikor üt be a siker :)
      Sajnos vannak olyan blogok, akik ebből élnek, de ha nem is egész szöveget lopnak, elég az, ha egy ugyanolyan téma vagy képbeállítás jelenik meg másnál egy nappal később mint amikor te kitetted, ez elég bosszantó tud lenni, főleg ha rendszeres és az illetőnek mondjuk még háromszor követője is van mint neked és így olyan mintha ő tojta volna a spanyolviaszt.
      Nem nézek VV-t, de el tudom képzelni ezt a Dávidot, sok ilyen ember van akik csak a felszínen kapirgálnak, de ha saját kútfőből kell megnyilvánulni, akkor csak a feketelyuk tátong az agyuk helyén :D

      Törlés
  3. Egyébként megint nagyon jó témát hoztál! Azt mondják, hogy ha az embert másolják, akkor valamit nagyon jól csinál...
    ...de utálom ezt a szöveget. :D
    Remélem egyszer írsz valami könyvet, mert téged biztos, hogy olvasnálak! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Óh, köszönöm ez jól esett, szuper lenne könyvet írni, remélem, hogy egyszer majd megvalósul :)

      Törlés
  4. Most vagy nem volt ilyen eset az életemben általános óta, vagy csak nem veszem észre O.o
    Nem olvasok elég blogot ahhoz, hogy ezek mindig feltűnjenek, de főleg a termékfotók esetében szembetűnő a dolog még nekem is... nyilván pont ezek kapcsán nem könnyű egyedit alkotni, de azért folyton ugyanazzal a kompozícióval, háttérrel és persze Ikeás elemekkel találkozni, hát igen, kicsit sem megnyerő.
    Ha nem bánod, elpanaszolok viszont egy konkrét esetet :) Még anno rajz- vagy technikaórán kellett tengeralatti képet alkotni, mindenfélét lehetett ragasztani is a papírra, és én felhasználtam egy fél gesztenyehéjat tengeri sün gyanánt. Tökre büszke voltam az ötletre, és nagyon megbántott a barátnőm, amikor nemcsak hogy lenyúlta, de mikor rákérdeztem, még meg is mondta, hogy nem, neki is ez jutott eszébe. Max 10 évesek lehettünk, meg értek ennél nagyobb sérelmek is abban az osztályban később, de egyszerűen láttam rajta, hogy nem mond igazat, és megmaradt.
    Nagyon tetszett a poszt, különösen azért, mert az ilyen témájú bejegyzések általában indulatból születnek és ennek megfelelően, bármennyire korrektül fogalmazzák meg őket, süt belőlük az amúgy teljesen jogos düh és megbántottság. Jól esik higgadt szöveget is olvasni a témában.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Simán lehet, hogy nem volt, ez esetben szerencsés vagy és jó emberekkel vagy körülvéve :) Ez az egész blogolósdi megérne egy külön posztot, sajnos a fotózás talán az egyik legnehezebb része a dolognak, tényleg nehéz egyedit és szépet alkotni, ezért terjedt el ilyen mértékben a virággal és/vagy ikeás gyertyatartótálcán való fotózás. Utóbbit a mai napig nem értem miért jó, előbbi pedig tény, hogy jól mutat, de folyamatosan nem annyira izgalmas, hát még ha valami förtelmes kivitelezésű művirág kerül a kompozícióba...
      Ismerős a történeted, szerintem sokan tudnánk hasonlóakat meséli gyerekkorukból, ilyenek a gyerekek: egymást utánozzák aztán pedig kikérik maguknak a dolgot, ha a másik megemlíti.
      Igyekeztem higgadt hangnemet megütni (mondjuk nem is voltam mérges az írás közben), örülök hogy ez átjött és tetszett! :)

      Törlés
  5. Én a szófordulataimmal szoktam "fertőzni" gyakran visszahallom őket, de ugyanígy rám is átragadnak főleg beszéddel kapcsolatos dolgok, hanglejtések, hangszínek, mimikák - de azt hiszem ez természetes és kölcsönös is, az emberek tükrözik egymást. Szellemi termékemet talán még nem másolták, valószínűleg nem vagyok elég érdekes hozzá :))))))))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg, ez nálam is sokszor megesik, főleg ha sokat vagyok együtt valakivel. De ahogy írtad, ez normális, egészen addig, amíg nem minden mondatunk ugyanolyan :) Soha ne mondd, hogy soha, lehet hogy csak nem tudsz róla :)

      Törlés
  6. Nem tudom, én úgy nem vettem észre, ha utánoznának, de ez nem is baj. Amúgy én nem bánom, ha több blogon találkozok ugyanazzal a témával. Már gondolom ugyan az a téma más szemszögből. A fotózásoknál engem szokott zavarni a másolás, pl volt egy időbe, hogy minden fotóra bepofátlankodott felülről egy virág. Egy ideig érdekes volt, meg én is fotóztam olyat, de pár hónap után, amikor már mást sem lehetett látni, meg ugyanazon a blogon mindig ugyanez a stílus ment, akkor már nagyon elegem volt. A túlzott Ikeás tányér használat pedig már leiratkozó ok nálam.
    Amúgy a könyvmánia is is ilyen kopipészt szerintem, mert pár éve még az olvasás kocka és halál ciki dolog volt. Persze ez nem baj, ez a legjobb a divatok közt, és még jobb, hogy sokan végül tényleg megszerettek olvasni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azzal semmi gond, ha egy témát különböző szemszögből mutatnak be, de itt most konkrétan arra céloztam, amikor mondjuk Juliska ír kedden a lábkörömvágás technikájáról, Mariska meg miután elolvasta a posztot, másnap bemutatja a lábápolási rutinját, különösen kiemelve a körmök alakítását. Nem tudom, érted-e. Nem az a baj, hogy arról ír valaki, amiről más is, csak amikor feltűnően mástól kölcsönzi valaki az ötleteket, még ha kicsit át is variálja, az bosszantó.
      És hát igen, a virág :D
      Igazából tök jól utat, én is szeretem használni, de nem tenném minden posztomba, mert unalmas. Annyi minden más dekorációt lehet találni, csak körül kell nézni. Ikeás tányér meg no komment. Szívem szerint betiltanám az árusítását, bár mindenki azt tesz ki a blogjába amit akar.
      A könyvmánia érdekes gondolat, nekem eszembe sem jutott volna, hogy ez utánzás kérdése, valaki vagy szeret olvasni, vagy nem, nem? :) De belegondolva, igen, mindenki szeretné magát műveltebbnek és kifinomultabbnak mutatni, ehhez meg az olvasás kitűnő álca. (Mondjuk a ponyvától még senki nem lesz olvasott ember ugye :D )

      Törlés
  7. Nekem olyan tapasztalatom van, hogy az illető rendszeres jelleggel leszólta a cuccaimat aztán ha kis idő elteltével más is hordani kezdett ilyesmit, akkor ő is elkezdte viselni és letagadta hogy neki az korábban nem tetszett.
    Plusz fősulin anno cikiztek az oldalfonat miatt, aztán amikor kijött a Hunger Games minden lány olyat kezdett viselni. :D

    Baráti körben csak olyan személy van (fiú) aki mindig ugyanolyan cuccokat vesz mint a párom. De egy fiúnál valamilyen szinten elnézhető, ha nehezen találja meg a stílusát.

    A lányoknál manapság szörnyű a helyzet, főleg a tizenéves korosztályban. Mindenki ugyan úgy néz ki. Péntek este a városban kétféle lányt látni. 1. Miniruha, cipő amiben járni sem tud, egyenesre vasalt haj (sokszor póthaj) borzalmas tusvonal, MK hamisítvány táska (mert bulizni mázsacipelővel kell járni) Iphone cuki tokkal és vastagabb szemöldök mint a karja. 2. Loknis haj, farmersort, nike air max, karóra, vastagabb szemöldök mint a karja. :D

    A blogoknál szerintem is idegesítő ha ugyanolyanok a fotók. Virág belóg a képbe, virág kifigyel a táskából, Ikei tálcán és szőrmén fotózás... kifogás persze az, hogy jó háttér. Igen ám, de arra mi a kifogás, hogy ugyanaz a beállítás, szög, stb mint az előtte 2 nappal megjelent másik blogon lévő fotón?

    A könyvimádat... én könyveken nőttem fel és 14 éves korom óta írok. Akkoriban mindenki cikizett emiatt. Most mindenki a trendi könyveket bújja és azt hiszik magukról, hogy egy Gone Girl, 50 shades vagy Fault in out stars elolvasása után mekkora intellektuelek lesznek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az oldalfonatod miatt cikiztek?! Te jó ég, ha nem írod hogy fősuli akkor azt hinném, hogy az oviról beszélsz. Szerintem neked pont hogy tök jól áll a fonat, annyira Annás (pedig nem is ismerlek személyesen) hogy egyből te jutsz mindig eszembe ha látok valakin. Ez tök jellemző egyébként az emberekre, hogy leszólnak másokat, akik mernek egyediek lenni és nem követik a csordát, aztán mikor divatba jön az, amit az illető már hónapok vagy évek óta hord, akkor hirtelen mindenki követi, hiszen divat lett. Velem is megesett ilyen néha, elég megmosolyogtató...
      Én imádok a Baross úton ücsörögni és csak bámulni az embereket(nem rosszindulatból, csak kiskori szokás), és való igaz hogy a 16 és 25 év közötti lányok szinte klónozva vannak, nem kell ahhoz péntek estének lenni. Ez tök szomorú valahol, de a fiatal fiúk sincsenek jobb helyzetben...
      Pontosan erre céloztam én is a posztban, nem az a baj elsősorban, hogy mindenkinél ugyanazt látni, hanem amikor szinte sikít az azonosság két poszt között...
      Jaj, a könyvekről meg csak annyit, hogy simán le lehet vágni valakiről, ha csak kirakat könyvmoly vagy tényleg szeret is olvasni. Csak simán meg kell kérdezni, miket olvasott mostanában. Az általad felsoroltak közül kettőt olvastam, a Gone Girl nem volt rossz, de nem is irodalmi csúcs, azt be kell látnunk :D

      Törlés
    2. Nincs baj a szórakoztató irodalommal. Néha nekem is kell olyan, ami könnyed, nem kell sokat gondolkodni rajta. De amikor valaki olvasottnak hiszi magát, mert kiolvasta a %0 shades összes részét, akkor kezdem építeni a máglyát. :D

      A Baross út még hagyján, de hogy az Árkádban mi van. :D Én attól megyek falnak ha azért kell várni a próbafülkére mert a kiscsajok magukat fotózzák a ruhában amit meg sem vesznek.

      Törlés
    3. Persze hogy nincs baj vele, én is olvasok olyat, álszentség lenne azt mondani hogy nem. De azért nem ilyenekben merül ki az olvasásom. Na ilyen próbafülkés tapasztalatom még nem volt hál istennek, éljen az instagram generáció :D

      Törlés
  8. A lambadaszoknya divat volt, minden lánynak volt olyanja :D Bár nem sokszor vettem fel.
    Anyu és a kolléganői szoktak együtt vásárolni és többször előfordult, hogy ugyanolyat vettek. Sőt anyu egyik blúzát elkérte a kolléganője, hogy olyat akar varratni, annyira tetszik neki. Vagy mikor a kolléganő lánya nekem is varrt olyan kabátot, mint a tesójának. Ezeken nem problémáztunk, nem volt sértő és utánzás sem volt.

    De mikor a fősulin a két évfolyamtársam teljesen ugyanolyan ruhákat vettek és együtt, az egyiket nagyon zavarta, de csak nekem mondogatta.

    Sokkal-sokkal zavaróbb, amikor ötletlopás van. Néha olvasok olyan blogot, ami íródik, de nincsenek témák, csak írja valamiért, azt nem értem. Kell minden blogba valami egyediség, és a blogíró személye is nagyon fontos, különösen az, hogy megkülönböztethető legyen a stílusa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, emlékszem, ez saját példa volt. :) Az az ominózus szoknya egy brutálpink, selyemanyagú lambadaszoknya volt, vastag fekete gumiderékkal és óriási fekete pöttyökkel. Imádtam és sokat könyörögtem érte, következő héten meg már másnak is volt ugyanolyan. Ez azért egy 4 évest is lehangol :D Amit te írsz,az teljesen belefér szerintem, főleg ha közös megegyezéssel történik és tényleg egyik félt sem zavarja.
      Sajnos elég sok olyan blog van amit említesz, nem csak hazai, de nemzetközi viszonylatban is. Persze mindenki azt ír amit akar, csak nekem ez még mindig furcsa, hogy miért ír az akinek nincs hozzá érzéke meg türelme?

      Törlés
  9. Erről már írtam Neked privátban. Azt nem gépelem le megint :'D
    Amúgy a fiúknál nincsen ez a jaaaaj egyforma pólót vettünk fel/meg dolog. Sőt még talán pacsiznak is. A lányok ilyen idióták, hogy jaj ugyanolyan a szoknyánk...meg még több százezer lánynak aki a C&A-ba vásárol. Amúgy engem is utanoztak egy barátnőm, messziről nem tudtak minket megkülönböztetni, de nem zavart. Szóval én valahol örültem hogy az anti-lány stílusok a látott valaki valamit. Az hogy az ötleteim nyúlják le, mint fotók, bejegyzés típusok, vagy a jellemem ami az én személyiségem azért mondjuk zabos tudok lenni. Az igaz.
    Amúgy nekem nincsen bajom a fotózási technikval, mert nagyon nagyon sok körülmény nem adott. Oké, Ikea tálca nem fog kelleni, meg újságon sem szeretnék fotózni, de úgy örültem mikor Megtaláltam azt a felületet ahonnan ízléses képet készíthetek nem pedig sima fatáblát rakok a termék mögé/alá. Mondjuk nem szőrmén fotózok, habár úgy tűnhet. De sima lakásban nem tehetem meg, hogy fűben fotózzak szabadtérben, végtelen fénnyel. Ugye mindenki baromi okos tud lenni, de abba már nem gondol bele, hogy nem mindenkinek áll rendelkezésre fotó Studio és 80 felé háttér stb.
    Mondjuk az is igaz ne legyen minden kép egyforma. Vam ötlet a fejemben csak nem találtam még hozzá kelléket. Kíváncsi vagyok leszek hány bloggernek tetszik majd meg az ötlet.
    Tudod, sokminden bántott ezzel kapcsolatban ( a blogolassal ), mikor egy számomra kedves nő, azt mondta örüljek neki mert akkor példaértékű amit csinálok.
    Ettől Függetlenül a bejegyzés lopást kb bűnnek tartom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, a fiúkat valahogy ez nem zavarja, de ha belegondolsz, a lányok mindig is szerették a cicaharcot, ez csak még egy ok rá :) Érdekes, mert a külső utánozás engem sem zavar annyira, mint amikor pl. ötleteket vesznek el vagy úgy viselkednek/beszélnek mint én. Mondjuk az Intidex országában álszentség lenne azon megsértődni, hogy xy-nak ugyanolyan felsője van.
      A fotózás nehéz terep, főleg ha az ember olyanokhoz méri magát, akik képzett fotósok több százezres kamerával, lámpákkal és lightboxokkal. Én úgy vagyok vele, hogy fejlődök a saját tempómban, olyan kellékekkel amik éppen adottak és majd kiforr. Nekem pl a szőrme is tetszik nagyon, van is itthon, de próbálok nem csak arra korlátozódni. Kíváncsi leszek mit találtál ki :) Én is folyton keresem a tökéletes hátteret, eddig a sima fehérnél nem találtam jobbat.
      És igaza volt nagyon az illetőnek, aki ezt mondta neked, mert tényleg példaértékű. A lényeget úgysem tudja senki lenyúlni :)

      Törlés
  10. Kicsit megkésve jutottam ehhez a poszthoz, pedig sajnos nálam is aktuális. Bár az égvilágon semmit nem védettem le, amit csináltam (meg persze nem is tervezek ilyesmit), és talán valahol jó dolog, hogy másoknak is tetszenek az ötleteim - bár néha nem tudom eldönteni, hogy ezért másol valaki, vagy ennyire híján van saját gondolatoknak. Indult már blog a régi szépségblogom egyik rovatának a nevével, nemrég fedeztem fel egy oldalt, ahol a Keddi Körkérdés típusú bejegyzések vannak, nagyon hasonló címmel, és hasonló kérdésekkel. Valamivel későbbi dátummal, mint az enyémek. Persze, én is kaptam bírálatot, hogy valahonnan lopom az ötletet, de teljesen más az, ha egy kis szeletét használják fel annak, amit kitaláltál, meg amikor szinte egy az egyben visszontlátod. Több olyan projek is van, amit annak idején páran indítottunk el, és manapság látom viszont ezeket a projekteket, olyanoknál is, akik esetleg részt vettek az eredetiben. Engem az az egy zavar, hogy ha valaki ötletet másol, annyit megtehetne, hogy legalább apróbetűvel odaírja, hogy innen és innen származik az ötlet (én ugye sokat inspirálódom a Szilvitől, de egytől egyig megneveztem őt forrásként mindig). Gondolkoztam rajta, hogy kihívjam-e magam ellen a sorsot, és írjak-e erről egy bejegyzést, de így, hogy egy évre eltűntem a bloggervilágból, most meg a régi olvasók igen kis százaléka ismert fel, úgy gondolom, hülyén venné ki magát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne haragudj, hogy ilyen későn válaszolok, kicsit netmentesre kapcsoltam magam és baromira jól esett! :)
      Nehéz kérdések ezek, mert ahogy írtad is, még legyezheti is az ember hiúságát ha jónak találják az ötleteit, csak amikor folyamatosan látod, hogy nyúlják le a dolgaidat, akkor az már nem annyira mókás. Szégyen, de én nem tudom, hogy mi volt a szépségblogod címe, egy időben nem olvastam blogokat, szerintem ez pont akkor volt, amikor a tiéd is működött. Persze rá lehet fogni, hogy véletlen egybeesések ezek, de az emberben ott van a kétség, hogy mégsem...És igen, semeddig nem tart megjelölni a forrást a bejegyzés végén, egyrészt a békesség miatt, másrészt meg az illető is lehet még fordított helyzetben, és neki is jól esne szerintem.
      Szerintem simán írhatsz bejegyzést erről, véleménye bárkinek lehet, nem csak azoknak akik 3+ éve blogolnak. Én szívesen elolvasnám.

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.