CHANEL, TE DRÁGA!


Időről időre elárasztják az internetet és a magazinokat az "X dolog, amit meg kell tenned 30 éves korod előtt" típusú cikkek, amikből olybá tűnhet, mintha a húszas éveink után végleg megállna az élet és kötelező módon le kellene húzni a rolót. Én optimista vagyok, és bízom benne, hogy nem így lesz, de hazudnék, ha azt mondanám, nekem nincs a fejemben egy kis lista a dolgokról, amiket 30 előtt szeretnék megtenni vagy éppen magaménak tudni. Az egyik ilyen dolog - bármily bagatellnek tűnhet is - egy Chanel rúzs beszerzése volt, hiszen évek óta sündörgök körülöttük, mégis sokáig sajnáltam ennyi pénzt költeni egyetlen rúzsra. Azonban mikor lehetne jobb alkalom meglepni magam a rég vágyott drágasággal, ha nem a 29. szülinapomon?
Sokat őrlődtem, rengeteg tesztet elolvastam és végül egy olyan színre esett a választásom, ami talán minőségileg nem a legtökéletesebb, de a színe... Óh, a színe gyengéd simogatás a lelkemnek. Sok-sok évvel ezelőtt, még a gimiben volt egy L'Oreal rúzsom amit imádtam és egyszerűen tökéletesen állt. Persze kivonták a forgalomból, én pedig azóta is veszettül kerestem ugyanazt az árnyalatot, de egy rúzs sem hasonlított rá igazán. Egészen addig, amíg meg nem láttam a Chanel kínálatában az Erik nevezetű darabot. És akkor elvesztem.

Abban a percben biztos voltam benne, hogy nekem ő lesz az első Chanel rúzsom, annak ellenére is, hogy a tesztek szerint nem túl tartós és a szín sem olyan intenzív, mint amilyennek lennie kellene. Ugyan kit érdekel a józan ész, ha szív közbeszól? Közös életünk első pillanatától elvarázsolt, a decens dobozból való kibontogatás után alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne próbáljam ki. Már a külseje is magával ragadó, annak ellenére hogy egyáltalán nem cicomázták túl. A fantázianév Erik Satie zeneszerzőt takarja, aki a huszadik század eleji Párizs kulturális életének egyik meghatározó szereplője volt. A Rouge Coco összes darabja valamely módon Chanelhez köthető személyekről van elnevezve és nekem nagyon tetszik ez a koncepció, hiszen így egy csipetnyivel közelebb hozza hozzánk a divat nagyasszonyát. Ráadásul a színek keresgélése közben néhány, számomra eddig ismeretlen embert is felfedeztem abból a korszakból, mert ellenállhatatlanul kíváncsi voltam, hogy kit rejt egy-egy árnyalat.



No de térjünk vissza Erikre, aki nagyon csalfa, ugyanis míg a tokban gátlástalan vamp-nek mutatja magát, addig a szájra kerülve már korántsem olyan ledér. Nehéz körülírni ezt az árnyalatot, talán közepesen sötét, hideg tónusú szilvás-bogyószínnek tudnám jellemezni, csipetnyi csillogással hintve, sheer finissel megbolondítva. Én személy szerint imádom, hiszen mint mondtam, ezer éve kerestem ezt a színt és ezt a hatást, így egyáltalán nem vagyok csalódott amiatt, hogy a fedése nem olyan erős, ráadásul emiatt bátran hordható hétköznap is, egy csipet sikket csempészve a szürkeségbe. Ellenben kicsit sem elegáns, amikor Erik fogja magát, és befészkelődik minden apró ráncocskába és egyenetlenségbe, az alapszínnél sötétebbre színezve azokat. Szerencsére csak egészen közelről látszik ez a kis baleset, de azt hiszem mindannyian egyetértünk abban, hogy ilyen árkategóriában ez könnyen csalódást kelthet az ember lányában. A tartóssága sem eget rengető, de becsületére váljék, hogy csodaszépen kopik le, és olyan erősen elszínezi az ajkakat, hogy mindenképpen marad egy enyhe alap a szánkon. A benne lévő apró csillámok csodásan megbolondítják, de éppen csak annyira, hogy az még a bátran vállalható kategóriába essen.

Mit is mondhatnék? Szeretem ezt a rúzst a nyilvánvaló hibái ellenére is, hiszen a színe eszméletlenül szép és kár lenne tagadni, hogy minden alkalommal egy csipetnyi luxus életérzés is jár a színes ajkak mellé. Ráadásul Erik kellően felpiszkálta a kíváncsiságomat néhány másik szín iránt is, így előbb-utóbb szeretném kideríteni, hogy azok vajon hogyan teljesítenének, akár a Rouge Coco, akár az Allure vonalból. Hogy kihagyhatatlan-e? Nyilvánvalóan nem, azonban továbbra is azt mondom, hogy minden nőnek alanyi jogon járna egy Chanel (vagy bármilyen más high-end) rúzs. Mert a Nap is szebben süt miattuk és mert szimplán csak megérdemeljük és pont.



16 megjegyzés

  1. A 30-ról már lekéstem, még jó, hogy nem olvasok ilyesmit :) De híve vagyok annak, hogy amit valaki kitartóan akar, azt vegye már meg magának :) Ősszel szeretem a bogyószíneket, bár ez nekem már sötét lenne.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak mosolygok az ilyeneken, általában huszonegypár évesek írják, akiknek nyilván sok tapasztalatuk van már az életben ahhoz, hogy tudják, harminc után már csak vegetálás van... Én egész évben szeretek ilyen színeket hordani, mert ezek állak a legjobban.

      Törlés
    2. Anyósom elmúlt 70, de ruhát varrat magának meg ékszert vesz, szóval nem kell vegetálni :D

      Törlés
    3. Bírom az ilyet :) Mamám is ilyen, 74 lesz, de nem néz ki hatvannak sem, és farmert hord sportcipővel, máskor meg dámának öltözik, szóval jó példa van előttem :)

      Törlés
    4. Ha 30 felett vegetálás van akkor én már nyugdíjba is mehetnék.. :D Én attól is rosszul vagyok ha az anyukámat lemamázzák. :D
      Csodaszép a rúzs, jó bevállalós szín! Azért szívesen megnéztem volna rajtad teljes arcos fotón, nem ilyen közelin, hogy hogy áll neked. :)
      Mac rúzsról álmodozom, talán majd egyszer...passz. :D

      Törlés
    5. Na igen, nekem is fura amikor a kicsi gyerekek csókolomoznak. Mindig mondom nekik, hogy ne tegyék ezt, hiszen alig vagyok idősebb náluk fejben, de sosem értik a poént :D
      Jaj, szeretnék én teljes arcos fotókat, de ne tudd meg mennyire ostoba fejeket vágok, amikor tudom, hogy fényképeznek vagy én magam próbálom fotózni a fejem :S

      Törlés
  2. Te jó ég, de szép szín...:D Jaj de fáj a szívem, hogy sokallok ennyit kiadni egy rúzsra :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is így voltam vele, aztán látod, megtörtént :D

      Törlés
  3. Én Mac rúzsokkal voltam így, már van kettő :D Meg jártam egy Lancome sminkelésen, megtetszett egy rúzs, és pár hónap múlva megvettem. Még az estée lauder nagy vágyam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos igen, felsoroltad nagyjából a vágyaimat :) Mac rúzsokból raklapnyi van a listámon, szerencse, hogy itt Győrben nincs üzletük mert a gatyámat is otthagynám.

      Törlés
  4. A szín nagyon szép, viszont ahogy látom a képeken, hajlamos kifutni az apró kis vonalkákba, túl a szájkontúron, ami már nagyon nem elegáns és személy szerint a halálom. Úgyhogy a hamvas húszévesek kivételével egy jó szájkontúr mindenképpen ajánlott mellé. Egyébként egyetértek, ha az ember nagyon szeretne valamit, régen keresi és végre rátalál, akkor azt bizony meg kell venni. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen. Igyekszem a rúzsokat mindig kontúrozás nélkül lefotózni (kivéve amit képtelen vagyok anélkül vállalhatóan felkenni), hogy látszódjanak az ilyen hibák is. Biztosan van akit ez nem zavar, ezért sem emeltem ki a posztban, de hozzád hasonlóan én is inkább a kontúrra esküszöm :)

      Törlés
  5. Szerintem 30 felett sem áll meg az élet, SŐT! ;) A nővérem élő példa, hogy mai napig a legtöbbször elkérik a személyi igazolványát a rendezvényeken és alkohol vásárlásakor a babaarca miatt, most már élvezi persze :D és rendszeresen csinálunk csajos napokat, nem érezzük a 10 év korkülönbséget. Mindenki annyi, amennyinek érzi magát! :)
    Ez a szín pedig merész, felkenve kicsit lágyul azért, ahogy látom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na ugye? Én is így gondolom, és bár még nem vagyok harminc, de közel sem érzem magam annyi idősnek, mint amennyi vagyok. Ez a személyi dolog nekem is ismerős, nagyon bírom, mondjuk múltkor nem volt vicces amikor siettem volna és a dohányboltban egy sima magazinvásárlás miatt is elkérték a személyimet.
      Igen, felkenve kicsit csitul a szín vadsága, de nem is baj, mert így hétköznapra is szuper, nem fognak vele megbámulni :)

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.