EGY NAPKERÜLŐ VALLOMÁSAI, AVAGY 13 OK, AMIÉRT NEM SZERETÜNK NAPOZNI


Kétféle ember van. Az egyikük az, aki imádja a Napot és télen szabályosan depresszióba süllyed a fény hiányától. Ő az, aki ez idő alatt végig szoliba jár, hogy legalább minimálisan pótolhassa a D-vitamin adagját, a nyári hétvégéken pedig valószínűleg valamelyik strandon, nyugágyban heverészve találjuk meg.
És vannak azok, akik a Nap említésére is behúzódnak a sarokba, és akik minden nyáron végtelenítve hallgatják a fenti csoport lelkes tagjaitól a „Csak nem beteg vagy? Jézusom milyen fehér vagy, miért nem napozol egy kicsit, hiszen olyan szép idő van. Szombaton kimegyünk a strandra, jó?” című litániát. Ha mégis sikerül kivonszolni a strandra, akkor egy óriási fa alatt ül szalmakalapban, hosszú ujjú blúzban és napszemüvegben.

Kitalálhatjátok, hogy én határozottan az utóbbi, napkerülő csoportba tartozom. Mivel egy olyan családból jövök, ahol a napozás egyfajta furcsa fétis, ezért gyermekkoromban, ha akartam, ha nem, strandra cipeltek. Persze nem kell (annyira) sajnálni, hiszen a vízben remekül elszórakoztam, de évtizedek óta próbálom megfejteni, hogy mi a jó abban, ha valaki órákig a tűző napon aszalódik.
Amíg mi, napkerülők általában minden kommentár nélkül hagyjuk a napimádók szenvedélyét, addig a másik csoport tagjai valami furcsa, mélyről jövő megtérítési mániával üldöznek bennünket a megváltó ősz eljöveteléig.


A mai írásban megpróbálom egy kicsit elmesélni és megértetni, hogy mi, a furák miért is nem áldozunk a napfény istenének az izzadságunkkal.
Mert…
      1.      …órákig feküdni a göröngyös, hepehupás talajon nem kényelmes.

2.      …hosszabb távon hason feküdni a göröngyös hepehupás talajon - mindezt minimum harminc fokban - masszív hányingerhez vezet.

3.      …olvasni csak hason fekve lehet, de ugye a göröngyös, hepehupás talaj…

4.      …ha nem göröngyös hepehupás talajon fekszünk, akkor a műanyag éget szét azokon a helyeken, ahová már nem ér el a törölköző.

5.      …unalmas. Egy helyben feküdni órákat és csak feküdni és feküdni… rohadtul unalmas. Az olvasás meg: hármas pont.

6.      …öt perc után már mocorogni támad kedvünk, tíz perc után már azt vizslatjuk, hogy vajon barnultunk-e már, húsz perc után végleg feladjuk.

7.      …a saját, naptejtől ragadós izzadságunkban aszalódni undorító. Ráadásul viszkető is.

8.      …a naptej illatára odacsődül a világ összes darazsa és persze ne feledkezzük meg a szúnyogokról és a bájos bögyölyről sem.

9.      …az izzadságtól és naptejtől ragacsos testünkre minden, ami létezik, homok, fű, szösz, és por ráragad, így már nem elég hogy izzadtak és büdösek vagyunk, már koszosak is.

10.  …a Nap annyira erősen süt, hogy szemüveg nélkül megvakulunk, szemüvegben viszont nem barnulunk szépen.

11.  …apropó, barnulás. Olyat nem igazán produkálunk, maximum rákvörösséget, már ha kibírtuk addig, hogy ez bekövetkezzen

12.  …a rákvörösség sem egyenletes, hiszen köztudott, hogy a láb teljes felülete teljesen immunis a napfényre.

13.  …a napfény annyira erős, hogy rendszerint megfájdul tőle a fejünk, a szemnek sem tesz jót, a hunyorítás pedig nem a legjobb arctorna: egy idő után zsibbad is a fejünk tőle, és jól meg is ráncosodunk.



Személy szerint a fentieken kívül még két okból nem szeretek napozni.
1.  Azért, mert az egész testem tele van kisebb-nagyobb anyajegyekkel, így elég nagy esélyem van rá, hogy a jövőben bármelyikkel gond adódhat. Nem szeretnék még a napozással is plusz pontot szerezni a rosszindulatú bőrelváltozásoknak.
2. Az utóbbi években másról sem hallani (teszem hozzá nagyon helyesen) hogy a napfény a bőröregedés egyik legnagyobb támogatója. Mivel rendkívül hiú vagyok, így érthető, hogy nem szívesen teszem ki magam feleslegesen az UV sugaraknak.


 A kéretlen jó tanácsokról még nem is beszéltem. Mindenki napozási szakértőnek tartja magát és persze ahány ember, annyi vélemény: az egyik szerint csak három óra után menjünk, a másik szerint csak 11 és 15 óra között ér valamit a napon aszalódás. A harmadik azt mondja, hogy használj minimum 50+ faktoros naptejet, a másik ciccegve leinti, hogy ugyan, akkor nem fogunk barnulni, inkább ne használjunk semmit, maximum kakaóvajat. Egyvalamiben persze egyet értenek: mindenképpen kell egy kis színt magunkra szednünk, hisz milyen dolog nyáron hófehérnek lenni?!  Mi meg csak kapkodjuk a fejünket és legbelül azt kérdezzük magunktól, hogy tényleg, valóban kellene nekünk ez a macera?
Szóval kéretlen tanácsok és állandó megjegyzések, poénkodás a foszforeszkálódással és a fehérséggel -  ezek kísérik az életünket tavasztól őszig.

A napot nem lehet és nem is kell kikerülni a hétköznapokban, és tudjuk, hogy a legtöbb embernek a napfény jelenti a feltöltődést és ilyenkor vannak igazán elemükben. Én egyébként vízben lubickolni kifejezetten szeretek, csak azért könyörgöm, hogy senki ne akarjon napozásra kényszeríteni. 
Volt idő, amikor én is barna akartam lenni, mert mindenhol azt sugallták, hogy az a szép, az az egészséges. A hófehér bőrű barátnőmet is sokszor piszkáltam ezzel. Megerőszakoltam magam és döglődtem a napon, pedig teljes szívből gyűlöltem minden percét és szolijegyeket váltottam, várva a csodát. Ennek ellenére életemben kétszer voltam igazán barna a gyermekkoromat leszámítva: egy tengerparti nyaralás után és egy végigszolizott tél múltán. Sok éve már, hogy teljesen elengedtem ezt a dolgot, mert rájöttem, hogy a hófehér bőröm ugyanolyan szép, mint bárki más barnára sült bőre és egyáltalán nem kell megfelelni egy állítólagos szépség- , vagy éppen a köz által elvárt ideálnak. A nyár napozás és barna bőr nélkül is éppoly varázslatos és csodás tud lenni.

Ti melyik csoportba tartoztok?



30 megjegyzés

  1. Ha konkrétan napozásról van szó, én is átmegyek vámpír üzemmódba, de napfény nélkül meg megdöglök. A napfény beindítja az endorfintermelésemet, észrevehetően jobb a kedvem, ha süt a nap.
    Amúgy kíváncsian várom, hogy mikor jön divatba újra a fehér bőr. A napsugár egyértelműen káros, és verem a fejem a falba, amiért évekkel ezelőtt még képes voltam néha naptej nélkül kifeküdni, a fehér bőrömmel. Most már kicsit sem erőlködöm, hogy lebarnuljak, az én bőröm tovább lesz fiatal így, és igazából úgyis csak pár árnyalatot tudnék barnulni, amivel továbbra is ugyanúgy virítanék egy barnára sült csaj mellett :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A napfény nekem is sokat dob a hangulatomon, bár én esős időben is jól elvagyok, de egy hosszú tél után megváltás tud lenni a tavasz és a fény. Ne is mondd, ha visszagondolok hányszor feküdtem féli napsütésben naptej nélkül... Nem tudom, hogy lesz-e valaha is divat itt a nyugati kultúrában a fehér bőr, pedig olyan szép tud lenni (már ha egészséges színe van, nem sápadt és beteges).

      Törlés
  2. Én sosem voltam igazán barna, csak valami halvány színt tudok összeszedni a lábfejemre, hogy látszódjon a szandál nyoma, ennyi. Unalmas a napozás, izzadok, vakít a nap, olvasni csak árnyékben lehet. Nem is nagyon bírok sem feküdni, sem hosszabb ideig egy helyben lenni. Ha valami tevékenység közben ér a nap, jó, legyen, de nem napozok direkt soha. Arcra meg mindig megy a fényvédő, szóval esélytelen a barna szín.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A szandál meg a papucs helye nekem is mindig ott virít, na meg a felső pántja is meg szokott látszani, bár most már törekedem rá, hogy ne csak az arcomra kerülj fényvédő, hanem a többi csupasz részre is, de régen szinte sosem használtam a hétköznapokban.

      Törlés
  3. A plusz két pont játszik nálam is. Anyajegyek tenyészete vagyok, ráadásul nem is látom szépnek a barna bőrt.
    Még a boltba se megyek ki anélkül, hogy bekenném magam. Az 50 faktoros gyerek naptej alap kellék a táskámban ilyenkor.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon helyes, példamutató magatartás :) Nekem egyébként tetszik a barna bőr másokon, de nekem annyit nem ér a pillanatnyi barnaság, hogy évekkel később botoxra spóroljak.

      Törlés
  4. Én régen jártam szoliba, de napon aszalódni sosem szerettem. Tökre barna voltam, de ma már jobban érzem magam hullaként is. Ez a szín dolog olyan mint bármi más, ha fehér vagy az a baj, ha szolizol azt nem értik meg. Az olyan tanácsoktól meg falnak megyek, hogy délben napozzon valaki, meg naptej nélkül, mert úgy hatásosabb. Aha! És megtörtént :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De fura, hallod téged el nem tudlak képzelni barnán, valahogy annyira egyértelmű, hogy hófehérke vagy :) A napozásban is lehet mértéket tartani, de azt látom, hogy sokan nem tudnak. A nagyim 73 éves és amióta ismerem, nincs olyan nyári nap, amikor ne feküdne vagy ülne ki a napra. Az arcán nem látszik a káros hatás (egy húszast simán le tud tagani), de a testén nagyon is. Nekem ez nem hiányzik. Ezek a tanácsok...Egyszer valaki azt mondta, hogy azért jobb a kritikus órákban napozni, mert akkor elég csak egy órát kint lenni fényvédelem nélkül, bezzeg három után nagyon sokat és sokszor kell kifeküdni, hogy elérjük ugyanazt a hatást. Hát kösz, mindkettőt kihagyom.

      Törlés
  5. Ezt a posztot akár én is írhattam volna!!!! :D Annyira egyetértek. Én maximum tejeskávé színűre tudok barnulni, na meg persze égek. Tavaly volt először olyan kattanásom, hogy én most a nyaram önbarnítással töltöm és szép barna lesz a bőröm, beszereztem mindenféle kencét, aztán ennek az elképzelésnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja :D, mert annyi minden olvastam, néztem róla, hogy elment a kedvem. Talán idén :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek örülök :) Jaj, az önbarnítók megérnének egy külön bejegyzést :D Mindenesetre ha felfedezed a tökéletes darabot, akkor feltétlenül írj róla, mert ha nem is mindig, de egy-egy alkalomra biztosan bevetném. Én eddig csak foltosodó és narancssárga termékeket fogtam ki.

      Törlés
  6. Nagy pacsi az egész bejegyzésért :)

    Utálok napozni, végtelenül unalmasnak és kényelmetlennek és veszélyesnek tartom én is :) hozzáteszem, hogy én egész könnyen barnulok... legalábbis a vállam, a karjaim, a tarkóm. A testem többi része már valahogy nem, pl. az arcom, mondhatom, csodásan néz ki, ahogy elüt a színe a vállamétól :D úgyhogy ha az arcomat óvom a napsugaraktól, akkor bizony a könnyen barnuló részeimet is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj de jó, hogy ennyien értitek a dörgést :D Borzasztó haszontalan dolog a napozás. Azokon a helyeken amiket írsz, engem is könnyen megkap a Nap, de inkább csak pirosra, aztán vagy lehámlik, vagy kap egy enyhe színt, de óriási barnulást nem tudok produkálni ilyen hétköznapi rohangálások során. Most már oda is kenek fényvédőt, így nem lesz gond az eltérő szín nyaktól lefele :)

      Törlés
  7. És tényleg! Engem is ilyenre kényszerítettek...ja meg feküdj ki, hogy megszáradjon a fürdőruhád...és ugyd vannak helyek ahol nem szárad csak bizonyos pózban...
    Egyébként azóta nem vagyok a hullafehérség megszállotja mióta mondták, hogy a barna bőr slankít :D de nekem is kín ha napozni kell. És csukott szemmel is kiég az agyam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj igen, szárítsd meg a fürdőruhád, napozz rá a pattanásokra, majd attól elmúlnak és hasonló okosságok... Igen, "sajnos" a barna bőr sokat dob a sziluetten, nekem is emiatt tetszik egyébként. Én régen mindig letakartam a feje, de akkor meg nem kaptam levegőt :D

      Törlés
  8. Minden ponttal egyetértek! A háziorvosom folyton megkérdezi hogy miért nem napozok?! Nem szeretek, csak izzadok, pirosodok és szökő évente ha meglátszik... A vízben még valamennyit használ, de azt se szeretem ha rámsül a ruha nyoma! A szoli csak a hasamat égeti meg, máshol pedig fehér maradok, nem látom értelmét őszintén. Nekem is sok az anyagjegyem, nem játszok velük.
    A "jótanácsokat" külön szeretem :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A háziorvos is, most komolyan?! Ez szomorú :( Igen, nagyjából hasonlóak a tapasztalataim a tiédhez, most már én sem erőltetem. Inkább kiülök egy jó könyvvel akkor, amikor már nem süt telibe a Nap, egyébként imádom a nyárban a késő délutáni, kora esti időszakot :)

      Törlés
  9. Én valószínűleg valami kakukktojás vagyok, mert hófehér a bőröm, alig barnulok, mégis imádok napozni, vagy csak a kertben tevékenykedni és közben aszalódni. Természetesen nagyon odafigyelek a védelemre, hiszen a tűző napra nem megyek délben pl., meg az arcomra 50-es faktornál kevesebbet nem kenek, testre is magassal kezdem a nyár elején. Most volt a pixiboxban egy Bioderma barnulást segítő kapszula, tuti letesztelem. Amúgy fényvédelem mellett is lehet barnulni, legalábbis én úgy tudom. Meg nekem kell a nap, ha nem süt a nap 2 napig, már enyhe depressziós tüneteket produkálok 😀 Szóval szerintem van arany középút is 😊

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem vagy kakukktojás, csak szeretsz napozni :) A fehér bőr nem kizáró ok, erre anyukám az élő példa, aki olyan fehér mint én és imád napozni. Mondjuk ő nem barnul, hanem ilyen pirosasbarnára sül. Ha figyelsz a fényvédelemre, akkor mértékletességet tartva szerintem belefér. Én nem szeretek napozni, így mindig kész kínzás volt, amikor gyerekkoromban kötelező jelleggel mentük a strandra és ki kellett jönni a vízből, mert mégsem lehettem ott órákat :D

      Törlés
  10. Egyszer voltam igazán barna, mindenféle erőlködés nélkül. Mivel társaságban napoztam ìgy nem telt unalmasan az idő, és le is barnultam. A göröngyökre nem emlékszem... :D Rettenetesen irigylem azokat akiknek ilyenkor van idejük a Balatonon, vagy a tengernél nyaralni, napozni, a homokban sétálni, töltődni. Ki nem hagynám az elemmekkel való ilyen találkozást. :) Ha van naptej akkor napozni is szabad. Nem kell szénné égni...
    A legutóbb egy csapad őrült pasival fotóztunk egész nap buszokat a tűző napon. 50 faktoros krém volt rajtam így is két helyen érzékeny volt a bőröm egy darabig. Nekem is biztos herótom lenne, ha azzal vésnének hogy miért vagyok állandóan fehér nyáron. És tényleg fehér vagyok mert nyáron dolgozom, és ősszel nyaralok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem társaságban sem megy, annyira kiszívja a napsütés az energiáimat, hogy csak vonaglani és nyögni vagyok képes, az emberi kommunikáció már megterhel :D A tengerpart nekem is örök emlék, imádtam ott lenni, de főleg akkor, amikor már nem tűzött hétágra a Nap. Három után már semmi bajom, csak addig igyekszem elkerülni, hogy ne süssön telibe. Jézus, ez a fotózás komoly lehetett, bár tény, hogy ha az embert valamilyen tevékenység közben fogja meg a Nap, akkor az kicsit más szitu, mint konkrétan kifeküdni és csak feküdni és feküdni...

      Törlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. Nahát!! Mintha én írtam volna ezt a cikket :) Hülyét kapok attól hogy mindig megkapom: sápadt vagy / hulla vagy / beteg vagy? / miért nem mész ki napozni? stb stb...
    Jó volt olvasni hogy nem csak én nem szeretek napozni és igenis szeretem a fehér bőrömet, nekem nagyon tetszik a színe :)
    Köszönöm hogy ezt mind leírtad, nagyon jól esett elolvasni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Helló sorstárs :)Én csak azt nem tudom, hogy miért kellenek az állandó megjegyzések? Csak az utóbbi pár napban ketten is megjegyezték, hogy napozhatnék egy kicsit, mert túl fehér vagyok és napozás milyen egészséges. Hát köszi...

      Törlés
    2. Ezek a tipikus mutogatók, rámutat valami érzékeny pontodra. Legutóbb egy rég nem látott ismerősömmel találkoztam, aki rögtön kiszúrta az egyetlen pattanásomat a mellkasomon.
      Bezzeg az arcomon egy darab nincs! Sajnos azóta is látszik a nyoma úgyhogy korrektorozom eleget... Most ez mire jó?!

      Törlés
    3. Nem tudom mire jó ez, szerintem a saját nyomorukat verik le a másikon, jobb magyarázat nincs.

      Törlés
  13. Teljesen reális hogy most már félünk a nap erejétől. Erősebb is sokkal az UV sugárzás, és a bőr öregedéséért is nagyban ő a felelős.
    Viszont: délben a napon aszalódás és a sötét sarokban ülés közt azért van átmenet :)
    Én is meghülyülnék nap nélkül, valljuk be ez normális, az élet rendje hiszen mindenhez napfény kell. :) Télen full depis vagyok a hiányától, de szoliba nem járok, és nem is fekszem ki napozni direktbe. De a kedvencem mikor nyáron (bringa)túrázunk, és fürödhetek a napban. Persze le vagyok kenve fényvédővel, hámlasztok télen nyáron szóval elemi érdekem :) de a jó idő, a tenger a mindenem, sőt, nyugdíjas korunkra mediterrán országba szeretnénk költözni.
    Szerencsére eleve barna vagyok, nincs szükségem napozásra, de a nyári túrák alatt még napvédővel bekenve is barnulok kicsit, és annyi épp elég.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sokan mondják, hogy a mostani nap már nem úgy süt mint pár évvel ezelőtt, konkrétan éget. Azért én sem a sarokba ülök, az utcán nem is lehet kikerülni a napsütést, na meg a léleknek is jó, de ha tehetem, akkor inkább átmegyek az árnyékos oldalra és mondjuk egy kávézó teraszán a napernyő azon felére ülök, ahol nem süti a fejem, mert attól konkrétan rosszul vagyok :)
      Mozgás közben a legjobb barnulni egyébként, úgy engem sem zavar különösebben, én a semmittevést utálom és a konkrét célért a saját izzadságomban való fetrengést. Mediterrán országban élni szuper lehet, remélem összejön majd a tervetek :)

      Törlés
    2. A 30+-os fokokban én sem ülök napra, talán még délelőtt sem. :) De most a hűvösebb napok után kifejezetten jólesett a körút napos oldalán sétálva hazamenni suli után. :)
      Tök igazad van!! :) Csak úgy kifeküdni ha nem lenne veszélyes se tenné....báááár könyv meg újság van itthon dögivel. :)
      Sportolás közben barnulással nekem az a bajom hogy a sportfelső nyoma meglátszik.....így én kenem magam akkoris rendesen. Egyszer bringáztam bikinifelsőben egy őrségi túrán, párom totál kiakadt mikor egy csapat munkás az úton elhaladva mellettünk ledudáltak. :-))) na azóta sem tettem olyat.... :)

      Törlés
  14. Én is hófehérke vagyok, szóval maximum rákvörösre tudok égni, lebarnulni nem igazán, plusz az anyajegyek miatt félek is a naptól.
    Van bőrgyógyász a családban, így kicsi koromtól kezdve szinte évről évre elmondta, hogy mennyit árt a bőrnek az erős napfény, a szoliról nem is beszélve.
    Plusz ez a barnaság mánia csak a 80-es évektől kezdődött, előtte évszázadokon át a fehér bőr volt a szépnek tartott, nők hatalmas kalapokkal napernyők alatt feküdtem még a strandon is, hogy nehogy lebarnuljanak. A lebarnult nők csak a földeken dolgozó munkások voltak.
    A napon barnult bőr szerintem szép, persze mértékkel, de a szoli-barnaság szerintem nagyon gáz, főleg pasiknál. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hasonlóan fehér vagyok én is, annyi a különbség hogy a vörösség nekem egy idő után bebarul, de rettenetesen nehezen lesz bármi értékelhető színem. Végre egy orvos, aki nem a napot élteti, örülök ennek. Engem anno egy bőrgyógyász a pattanások elmulasztása végett küldött napozni, anyut meg a pikkelysömörével. Mondjuk utóbbira tényleg jó volt, de a pattanásokra hogy is mondjam...
      Nekem is tetszik a barna bőr, de nem éri meg szenvednem érte, maradok ilyen :) Ez a divat dolog meg olyan, hogy egyszer majd csak elmúlik, lehet hogy tíz, húsz, ötven, vagy hatvan év múlva megint a fehér lesz a menő, csak győzzük kivárni :D

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.