HÁT EZ KRIMINÁLIS!


Azt mondják, hogy sokat elmond az emberről a könyvespolca - nos, ha ez  valóban így van, akkor rólam elég sötét képet festhet, ugyanis imádom a krimiket és a thrillereket. Mondhatni, hogy az egyik legkedvesebb műfajom, és minél csavarosabb a történet, annál jobban bele tudok feledkezni. Nekem egy jó krimi egyenlő a tökéletes kikapcsolódással: nem gondolkodom, csak sodródom a történettel, izgulok a váratlan fordulatokon és a végén megveregetem a vállamat, ha idő előtt sikerül kitalálnom a gyilkos kilétét. Sokak szerint nem ez az irodalom csúcsa, de tudjátok mit mondok a hátam mögött több száz, a témában elolvasott könyv után? Jó krimit írni baromi nehéz, de ha végül sikerül, az parádés lesz!
Mivel ma van a csodálatos Agatha Christie születésnapja, ennek örömére egy régóta tologatott, halogatott ajánlóval készültem. Összegyűjtöttem az utóbbi időben általam olvasott és megszeretett krimiket (és thrillereket), mert ha valami, hát a listában szereplő könyvek tényleg zseniálisak a műfajon belül, bátran ajánlom hardcore krimirajongóknak és kezdőknek egyaránt, előbbieknek azért, mert kihagyhatatlanok, utóbbiaknak pedig azért, mert ezek tuti meghozzák a kedvet a műfajhoz.
Agatha Christie-vel kezdem a sort, egyrészt, mert tényleg ő a krimi királynője, másrészt mert a történetei még bájosnak is mondhatóak, ha leszámítjuk a sok hullát. Hercule Poirot -t és Miss Marple-t mindenki ismeri, vagy legalábbis hallott róluk, azonban én azt tanácsolom, hogy ha Agatha Christie, akkor legelőször a Tíz kicsi négert vegyétek kézbe. Alapmű és tényleg h i h e t e t l e n ü l csavaros történet. Ha ezen túl vagytok, akkor jöhet a képen szereplő két könyv, ami jelenleg a kedvencem az írónőtől.
Az Ackroyd-gyilkosság egy Poirot történet, szám szerint a negyedik a sorban, de ez nem sokat számít, hiszen lehet összevissza is olvasni, az élményen nem változtat. Sokak szerint - szerintem is - ez az egyik legerősebb Poirot sztori. Röviden: megölnek egy gazdag, de zsugori embert, a tett elkövetése idején sokan tartózkodnak a házban, emellett egyéb gyanúsított is akad, akinek elég rosszul áll a szénája. A gyilkos pechjére Poirot pont ebbe a falucskába költözött nyugdíjas korára tököt termeszteni, és elég hamar be is kapcsolódik a nyomozásba, hogy aztán lerántsa a leplet a felettébb fifikás tettesről. A végkifejlet is egyedi, mert a gyilkos elnyeri a büntetését, de... inkább olvasd el!
Én általában a történetek felénél, háromnegyedénél rá szoktam jönni a tettesre, vagy legalábbis felmerül bennem a gondolat az illetőről, de Az Ackroyd gyilkosság nagyot ütött a végén. Letehetetlen volt, a kedvenc szereplőm pedig Caroline, ki más? :)
A Gyilkosság meghirdetve egy Miss Marple történet, és bevallom őt eddig eléggé elhanyagoltam Poirot javára, de ezek a történetek is ugyanolyan izgalmasak és csavarosak, mint a peckes belga kalandjai. A kotnyeles vénkisasszony abból él, hogy mindent megfigyel és mindenkit jól kifaggat, ártatlan kíváncsiságnak feltüntetve a nyomozást, aztán pedig jól learatja a babérokat a nyomozók elől.
A Gyilkosság meghirdetve is egy vidéki helyen játszódik, ahol minden lakó járatja a helyi újságot. Ebben jelenik meg egy hirdetés, mely szerint pénteken fél hétkor gyilkosság történik az egyik házban. A falu lakói azt hiszik, hogy játék, mások csak kíváncsiak, így összegyűlnek páran a szóban forgó házban a megadott időpontban, ahol aztán tényleg eldördül egy lövés. Hogy ki hal meg és ki nem, azt nem fogom elmondani, de a sztori hasonlóan fordulatos, mint a fenti történetnél és a végén Agatha néni még egy utolsót is csavar a történeten, hogy ne legyen olyan egyszerű. A kedvencem Duci, szeretni valóan édes karakter. 

Joel Dicker egy fiatal svájci író és Az igazság a Harry Quebert ügyben volt az első regénye, amivel szerencsés módon azonnal berobbant a köztudatba és még díjat is rakhatott érte a polcára. Nem rossz ez egy első könyvestől és bizony tényleg nem rossz ez a könyv. Sőt! A több, mint 600 oldal riasztóan hathat, de ez ne tántorítson el senkit az olvasástól, mivel garantálom, hogy letehetetlen, és úgy peregnek az oldalak, hogy észre sem veszed. Ennek ellenére a történet nem rohan sehová, ráérősen megismerhetjük a szereplőket, kényelembe helyezkedhetünk a kisvárosi hangulatban és esküszöm, néha még a sirályokat is hallani véltem olvasás közben. Szép lassan bontakoznak ki a múlt történései, és ezzel párhuzamban gabalyodnak össze még jobban a szálak, hogy aztán ott álljunk szegény Marcussal az élen és végképp nem értsünk semmit. Ez azért nem egyszerű krimi, betekintést nyerhetünk a könyvkiadás, a könyvírás rejtelmeibe is, emellett leckét kapunk a barátságról, mentor-diák kapcsolatról és a két főszereplő eszmefuttatásai már külön megérték volna, hogy könyv szülessen belőlük. Nem most olvastam, de a mai napig fel tudom idézni a cselekményét, annyira megragadt bennem a történet. Ajánlom azoknak, akik különleges hangulatú, csavaros, de mégis lassú folyású krimit keresnek, ami nem tocsog a vértől.

Most olyat mondok, ami miatt sokan utálni fognak, de szerintem Rowling felnőtt könyvei sokkal jobbak, mint a Harry Potter. Nincs bajom utóbbival sem, hiszen rekordsebesen kiolvastam, szerettem, a mai napig szeretem, de Rowling akkor lépett a kedvenc íróim sorába, amikor a kezembe került  az Átmeneti üresedés, és akkor lettem totál fangirl, amikor kiderült hogy krimit is tud írni. Te jó ég,  de milyen bitang jó krimit, el sem hiszitek! Azt ugye már mindenki tudja, hogy a Cormoran Strike sorozatot Robert Galbraith álnéven írja, és az eddig megjelent három kötet csak a kezdet, még nagyon sok várható a marcona magánnyomozó és a rátermett titkárnő kalandjaiból. Mindhárom különálló történet, tehát egy könyv egy ügyet takar, és szerintem olvasható külön is, de igazából miért tennétek ilyet, ha lehet sorban is? :) Nekem a legutóbbi, Gonosz Pálya (milyen hülye fordítás, te jó ég : Career of Evil) című kötet a kedvencem az eddigiek közül, ebben már igazán közel hozta az írónő a főszereplőket, sokkal mélyebbre ástuk a lelkükben és nem mellesleg a megoldandó bűnügy is ebben a legizgibb, hiszen a főszereplők a célpontok. Az elsőt is imádtam, bár sokak szerint az a leggyengébb, én inkább a másodiknál éreztem némi visszaesést, bár be kell vallanom, ott a történet sem kötött le igazán és sajnos bele is futottam egy csúnya spoilerbe, így tudtam ki lesz a hunyó.
Mint mondtam, Rowling remek krimiíró, megvan az a szuper képessége, hogy annyira élőre formálja a karaktereket, hogy szinte meg lehet őket érinteni, emellett remekül vissza tudja adni London hétköznapi arcát. Nem azt a Londont, amit turistaként, vagy képeslapokon meg az utazós filmeken látsz, hanem a szürke, ködös, kicsit lehangoló hangulatot, amit valószínűleg csak az ott élők éreznek igazán, és talán nem is mindig. És a bűnügyek is izgalmasak természetesen, de azt hiszem a Cormoran Strike sorozat erőssége leginkább a megteremtett hangulatban és a hús-vér szereplőkben keresendő, és aztán jön a sorban Az ügy. Apropó, Marry me Cormoran! póló vajon kapható-e valahol?
 
Terry Hayes eredetileg filmproducer, de szerencsére úgy döntött, hogy regényt is ír, így született meg a Nevem Pilgrim című monstrum. Krimiként hivatkoznak rá, de elolvasva azt kell mondanom, hogy ezt  a könyvet nem lehet felcímkézni egyetlen műfajjal. A (politikai és sima) krimi szál mellett thriller, kémtörténet, akcióregény is, nem mellesleg pedig a könyv betekintést nyújt a Közel-keleti emberek életébe, gondolataiba, motivációiba. Ne riasszon el senkit ez a műfaji tobzódás, mert ez az év egyik legjobb olvasmánya volt számomra, egyszerűen új szintre emelte a krimit az aprólékos kidolgozással, a kettős - ellentétes  - szemszöggel, a tárgyilagos, de sodró elbeszéléssel, a rengeteg különböző, mégis összefüggő szállal és a pengeéles logikával, ami végig jelen van a lapokon. Ez semmiképpen sem egyszer olvasós történet, és elvileg jön a mozi is a történetből, úgyhogy még előtte érdemes elolvasni!

 
Ez egy kicsit már brutálisabb vonal, de garantáltan letehetetlen és még mindig inkább krimi, mint thriller. Az írói álnév alatt egy volt gyilkossági nyomozó lakozik, ami egyébként meg is látszik a történeten, mert sok olyan kis információt csepegtetett el, amit tényleg csak egy belsős tudhat. A Hideglelés érdekessége a váltott szemszög, itt kéretik nagyon odafigyelve olvasni, mert különben lesz nagy meglepetés a végén. Aki szereti a sorozatgyilkosos történeteket, és szeret bepillantani egy pszichopata agyába, gondolataiba, annak kifejezetten ajánlott! Fordulatos, magával ragadó és tempós könyv, nekem fél napomba került, szóval sejthetitek, hogy nagyon tetszett. Elvileg sorozatról beszélünk, de a kiadó nem fogja megjelentetni a többit. Emiatt szomorú is vagyok, de magában is megállja a helyét.

 
A végére hagytam a legdurvábbat. Engem nem szoktak a krimik, thrillerek felkavarni, de a Vérember után csak forgolódtam az ágyamban és nem tudtam elaludni. Nem azért, mert annyira félelmetes volt, hanem mert az író annyira pofán csapott ezzel a beteg befejezéssel, hogy egyszerűen nem kaptam szikrát és a mai napig görcsbe rándul a gyomrom, ha a könyvre gondolok. Nagyon kevesen képesek erre és pont ezért fog a Vérember a polcomon maradni még jó sokáig. Könnyen olvastatja magát, a bűntény kellően brutális, a főszereplővel pedig hamar egy hullámhosszra lehet kerülni, igazán különc, de végtelenül szimpatikus főhőst sikerült teremtenie Pobi-nak. A hangulat fokozására a gyilkos mellett még egy hurrikánnal is meg kell küzdeniük a kisváros lakóinak. Izgalmas, beteg, letehetetlen.

Nektek van kedvenc krimitek?





*Linkek a könyvekhez a szövegben, vastagon kiemelve!

7 megjegyzés

  1. Hú, nekem volt egy elég hosszú Agatha Christie-korszakom, a kedvencem talán a Paddington 4.30 volt, de az Ackroyd-gyilkosság is kétségkívül hatalmasat üt. A Selyemhernyó épp olvasatlanul ül a polcomon, a születésnapomra kaptam tavaly, de valaki azt mondta nekem, hogy ezt sorban kell elolvasni, szóval nem mertem még hozzányúlni. Az egyik kedvencem amúgy a Millenium-trilógia (hazabeszélek, az első könyvet a volt konzulensem fordította), szerintem kihagyhatatlan, és egyértelműen a harmadik könyv volt a kedvencem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Paddigton 4.30-at régen olvastam, de amennyire emlékszem tényleg szuper. Lehet, hogy újra kellene olvasnom.
      A Selyemhernyó akár olvasható magában is, mert vannak ugyan visszautalások, de ahhoz, hogy a szereplőket és a felszín alatti dolgokat igazán megismerd, ahhoz tényleg sorban kell olvasni, szóval igazat adok az ismerősödnek, inkább várd meg amíg megszerzed a Kakukkszót.
      Óh, a Millenium sorozatot is imádom, az első skandináv krimim volt a Tetovált lány, de sajnos a harmadik rész hiányzik, de most felcsigáztál :D

      Törlés
    2. *Paddington 4.50 (16.50), ha pontosak akarunk lenni, most néztem Molyon:)

      Törlés
    3. Haha, először 4.50-et írtam, de visszatöröltem, mert meg voltam győződve, hogy 4.30. Hupsz. :D
      Kíváncsi vagyok, hogy sikerült pont a harmadikat kihagynod, mert a második könyv végén azért elég durva az a cliffhanger... :D Nekem akkor már mindhárom könyv megvolt, szóval csak folytattam a következő könyvvel, mintha csak egy új fejezet lenne. :D

      Törlés
    4. Ajándékba kaptam az első két részt (egyiket szülinapra, a másikat névnapra) és akkor még nem jelent meg a harmadik. Amikor meg megjelent, akkor nem voltam éppen abban a helyzetben, hogy könyvere tudjak költeni, így szép lassan elmaradt az olvasás. De be fogom most már szerezni, és újra elolvasom az egészet, mert a második részre már alig emlékszem :)

      Törlés
  2. Szia! Ez a bejegyzés nálam is talált. A könyvespolcom kb. ilyen, a krimik vannak túlsúlyban. Agatha Christie a kedvencem, de a posztot olvasva rájöttem, hogy szélesítenem kellene a repertoárt. Mennyi mindent kellene bepótolni :) Miss Marple-t én is hanyagoltam/hanyagoltam Poirot javára.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy így érezed és hogy tudtam hasznos tippeket adni :) Érdemes szélesíteni a repertoárt, rengeteg izgi könyv van még. Poirot nekem örök kedvenc marad, de Miss Marple is kezd beférkőzni a szívembe :)

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.