AJÁNDÉKOZZ EMLÉKEKET! | FOTÓKÖNYV A NAGYIMNAK


Digitalizált, felgyorsult világban élünk: naponta milliónyi képet lövünk a reggelinkről, a cipőinkről, a szerezeményeinkről vagy éppen saját magunkról, aztán nyomban feltöltjük őket Instára, elmentjük a felhőbe vagy csak a gépünkre egy mappába és évek múltán meglepetésként kerül elő egy-egy elfeledett felvétel.
Emlékszem, gyermekkoromban mekkora izgalommal járt kivárni, amíg elkészültek a megtelt tekercsekről előhívott felvételek: vajon jól sikerültek a képek, anya vajon megint belenyúlt az ujjával a kép szélébe? Már megint olyan hülyén fogok rajtuk kinézni?
A digitális fényképezőgépek térhódításának rengeteg előnye van, de azt hiszem, hogy ezzel együtt egy kicsit elveszett az egésznek a varázsa. Nem telnek be többé fotóalbumok, eleve nem is nagyon hívatunk már elő képeket, vagy ha igen, előtte alaposan mérlegelünk és válogatunk. A minap a kezembe akadtak a rég nem látott családi fényképek és jó volt kicsit megmerítkezni a múltban, emlékezni és újra átélni. Pont ekkor kaptam egy levelet a Book Street 53-tól, és eszembe jutott, hogy mennyire jó ajándék lehetne karácsonyra a nagymamámnak, ha összeszeválogatnám az eddigi életének fontosabb, vagy kevésbé fontosabb eseményeiről készült fotókat, és amolyan "idővonal" formájában megörökíteném egy fotókönyvben. Egyrészt annyira nehéz neki ajándékot venni, mert szinte mindene megvan, másrészt pedig mostanában sokat mesél a múltról - én mindig örömmel hallgatom meg akár századszorra is ugyanazokat a történeteket, hiszen így egy kicsit ismerhetem azokat, akikkel sosem volt módom találkozni: a nagypapámat, a dédszüleimet, vagy akár azt a bolondos tacskót, aki nem bírta elviselni a neccharisnya látványát. Biztos voltam benne, hogy nagyon fog örülni ennek az ajándéknak, hiszen ennek érzelmi értéke van elsősorban, az pedig mindennél többet ér.

Elkezdtem hát összeválogatni a képeket, ami felért egy kisebb időutazással, és közben őszintén aggódtam, hogy mennyire lesz kivitelezhető a javarészt fekete-fehér, gyűrött és megviselt képek digitalzálása.  Szerencsére alaptalan volt a félelmem, mert hihetetlenül szépen és jó minőségben sikerült  a fotókönyvben visszaadni a fényképeket, bár azt hozzá kell tennem, hogy feltöltés előtt egy kicsit szerkesztettem rajtuk, biztos ami biztos alapon. A szkennelésnél egyébként semmi különlegeset nem csináltam, egyszerűen az alapbeállításokat használva beolvastattam a nyomtatómmal a papírképeket (1-2 fotó kivételével csak ilyenekkel dolgoztam, de a digitális képekkel még ennyi dolgom sem volt).  
A legnehezebb rész a fotókönyv dizájnjának kiválasztása volt, hiszen rengeteg stílus és színvilág közül lehet választani, én végül ennél a Flóra nevezetű, zöldes-bézses, virágos alapúnál lyukadtam ki, mert szerettem volna a témához illő, de mégsem túl komor kinézetet. 
Maga az összeállítás egyáltalán nem volt nehéz, a szerkesztő program nagyon átlátható és könnyen kezelhető, viszont annyi lehetőségünk van (fotók elhelyezése, keretek, clipartok használata, oldaldizájn cseréje, szöveg hozzáadása, stb.), hogy rendesen el tud szaladni az idő, ha az ember leül megszerkeszteni egy ilyet. Ezután mindössze egy gombnyomás a rendelés, úgyhogy abszolút felhasználóbarát a felület. 


Kedden küldtem el a megrendelést, és pénteken már csengetett is a futár a csomaggal, úgyhogy a gyorsaságra sem lehet panasz amellett, hogy a kész fotókönyv egyszerűen fantasztikus lett. Tényleg remélni sem mertem, hogy az 50-60 éves fotókat ennyire szépen meg tudom majd őrizni az utókornak - a fenti, dédnagymamámat ábrázló kép például egy igazolványkép méretű, gyűrött, kopott fotóból van beszkennelve és csodásan látszik a könyvben.
Mutatok néhány oldalt az elkészült könyvből, hogy ti is lássátok milyen lett a megvalósítás:





Ez az egész arra is jó volt, hogy rájöjjek, nem becsüljük meg eléggé a pillanatokat és az emlékeket. Ezentúl fogadom, hogy sokkal többet fogok fotózni (nem csak a macskát) és időnként előhivatok egy csokorral az újabb képekből, mert bármit is mondanak, a monitor képe nem tud versenyezni egy kézzelfogható fényképpel.
Ti pedig ha azon gondolkodtok, hogy mit ajándékozzatok a családtagoknak esetleg barátoknak, és még nincs konkrét elképzelésetek, akkor bátran ajánlom a fotókönyvet, mert ezzel nem igazán lehet mellélőni. Természetesen nem csak régi képeket lehet használni - sőt, sokkal könnyebb és szebb lesz, ha digitális, nagy felbontású fotókból készítitek el. Csak a fantáziátok szabhat határt. Szerkesztés közben nekem is millió másik ötlet felmerült a fejemben, úgyhogy nem ez lesz az utolsó fotókönyv a családban, azt tuti 🙂
A Book Street 53 szolgáltatása nálam jelesre vizsgázott, igazán minőségi munkát adtak ki a kezükből rekord gyorsasággal, ráadásul a honlapon sok információt és még egy tutorial videót is találunk az elkészítés menetéről. Arra azért figyeljetek, hogy ha karácsonyra terveztek, érdemes időben elkészíteni a fotókönyvet, hogy biztosan ott lehessen a fa alatt. 🎄




2 megjegyzés

  1. Mamáknak ez jó ötlet, ráadásul az idősebbek a kézzelfogható képeket szeretik, azt elő tudják kapni mutogatni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, előszeretettel hordják magukkal a fotókat a retiküljükben is akár :)

      Törlés

Köszönöm a kommented! Megeshet, hogy nem tudok azonnal reagálni, de minden esetben elolvasom a megjegyzésedet és előbb vagy utóbb válaszolok :) Tégy egy pipát az "értesítést kérek" felirat elé, így e-mailben azonnal értesülsz a poszthoz tartozó kommentekről.